Huszonegyedik fejezet

zene

Gondolkodás nélkül kaptam magamra a pulcsim és rohantam is le a lépcsőn. Valahogy csak remélni mertem, hogy anyuék nem veszik észre a kisurranásomat. Nagy örömmel léptem ki az ajtón, hisz egész nap nem hallottam Marci felől. Még egy SMS-t se kaptam tőle. Az utcai lámpa világította meg az alakját. A kapunknak támaszkodott, lecsukott szemmel. Ahogy elé léptem, rémület és idegesség kapott el a kinézete láttán.
- Mi a jó büdös francot csináltál? - kiabáltam rá. A szája és a szemöldöke fel volt repedve, ömlött belőle a vér és a jobb szeme alatt egy csinos monokli pihent. Néhány karcolás volt még az arcán, a kezén pedig horzsolások és sebek. Ez csak egyet jelenthetett.
- Nekem is hiányoztál - ölelt magához, nem foglalkozva a kitöréseimmel.
- Gyere be, ezt le kell kezelnünk - toltam el magamtól, majd megfogtam a kezét.
- Nem kell, jól vagyok, csak látni akartalak - bújt oda hozzám.
- Marcell, bejössz, nem érdekelsz! - húztam be magam után. Próbáltam csöndre inteni, nehogy anyuék bármit is meghalljanak.
Marci leült az ágyra, én pedig előkerestem anyu baleseti csomagját a fürdőből. Persze hogy kellett egy ilyen, mivel tánc után mindig úgy értem haza, mint egy hadirokkant.
- Amíg lekezelem a sebedet, hallani akarom, hogy mi a fene történt - kezdtem el lekezelni a kezét.
- Miután elköszöntem tőled, hazamentem, de nem tudtam nyugton maradni, mert tudtam mit fog csinálni Balázs, így utána mentem Olivérékhez - a kijelentésére kicsit erősebben nyomtam rá a pamacsot a kezére, mire ő felszisszent.
- Bocs - húztam vissza a kezemet.
- Nem baj, szóval utána mentem és igazából a gyereket szépen fogalmazva, úgy agyonverte, hogy örüljünk, ha nem lesz belőle rendőrségi ügy. Aztán, mire leszedtem a gyerekről, megjött a kis dílernek a bandája és Balázsnak elkattant valami, utána már azt hiszem, kitalálod mi történt - mesélte, miközben figyelte, ahogy lekezelem a sebeit.
- De nem értem, ha nem akar Zoé közelébe lenni, utálja, akkor miért védi? - pakolásztam a dobozban egy sebtapasz után keresgélve.
- Ez még kiskorukból maradt meg neki, igazából nem beszélhetnék róla...
- Nem adnám tovább, de ha nem akarsz beszélni róla, akkor nem kell - ragasztottam a kezére egy pónis ragtapaszt. Mosolyogva nézegette a szerzeményét és belekezdett:
- Régen Balázsék itt laktak és az apja, Zoé apukájának a legjobb barátja volt. Mindent együtt csináltak. Zoénak Balázs volt az egyetlen barátja, nem igazán voltak lány barátai, mi is nevettünk rajta és csúfoltuk is, hogy szerelmes Balázsba. Mert mindig vele akart lenni. Aztán mind a ketten elkezdtek sportolni és nem sokat találkoztak, ami miatt sokat veszekedtek. Balázs végül elkezdett érdeklődni pár lány iránt, Zoét ez nem zavarta, csak az az egyetlen dolog zavarta, hogy Balázs nem foglalkozott vele. Zoé elhívta az első házi bajnokságára. Balázsnak pont aznap volt egy randija, és nem ment el a versenyre. Viszont az a csaj, akivel randizott, rám is rám mászott - Marci itt egy kicsit abbahagyta a mesélést és figyelte a reakciómat, de inkább bólintottam, hogy folytassa. - Amikor megtudtam, gyorsan Balázs után mentem, hogy hagyja a csajt. Persze, legjobb haverok voltunk, a csajt ott is hagytuk a fenébe, aztán rohantunk Zoéhoz, de mire odaértünk, mentőskocsival találtuk szembe magunkat. Zoé megtudta, hogy Balázs nem ment el és elrontotta az egyik váltógyakorlatát, háttal esett a teste a szivacsra, de a feje a földön koppant. Részleges amnéziát szenvedett, a nevére, a lakcímére, a szüleire emlékezett, de másra nem. Balázsék elköltöztek, majd a középiskolára újra hazajöttek. Azóta az első találkozásuk az első napjuk volt, csak Balázs nem emlékezett, hogy Zoé nem emlékszik rá így majdnem lerohanta a lányt. Nagyjából ennyi lenne a történet - fejezte be Marci.
- Kész - nyomtam az arcára egy szivárványos ragtapaszt.
- Köszönöm - húzott oda magához a derekamnál fogva, majd megcsókolt. - Olyan jó az illatod - bújt bele a nyakhajlatomba.
- Nem kellene állandóan bajba keveredned - motyogtam a mellkasába, de csak egy amolyan "ezt pont te mondod" nézést kaptam. És aztán még egy puszit, ami átment csókba.
- Annyira szeretlek édes istenem - sóhajtotta, majd magára húzott. Marci lassan elkezdte csókolgatni a nyakam, a kezével hol a hátam, hol a fenekem simogatta, majd beletúrt a hajamba. Fordult a kocka, én feküdtem alul, s Ő felém hajolt. A hajába túrtam és vártam a reakcióját. - Gyönyörű vagy - motyogta szinte a számba, majd újra a nyakamat vette célba.
- Ne haragudj, elaludtam, aztán rájöttem, hogy megígértem, hogy itt alszok - rontott be hirtelen Zoé. Marcival riadtan ugrottunk szét. - Oh, bocsi, nem tudtam, hogy Marci is itt lesz - dobta le a táskáját a fotel mellé.
- Zoé te mit keresel itt? - kérdeztem kicsit rekedtes hangon. El se hiszem! Majdnem megtörtént Marcival.. ésés.. kimondta hogy szeret!
- Hát azt beszéltük meg, hogy itt alszom - vágódott le a fotelbe.
- Nem, azt beszéltük, hogy neked pihenned kell. Anyudék tudják, hogy itt vagy? - igazítottam meg a pizsi felsőmet.
- Nem, már aludtak - rázta a szőke fejét. Sóhajtva néztem Marcira, aki értetlenül nézett vissza rám. - Hát veled meg mi történt szépfiú? - pillantott a sebhelyes arcú Marcira mellettem. - Túl heves volt az asszony?
Marci a kérdés hallatára huncutul nézett rám, és mielőtt megszólalhatott volna, megakadályoztam.
- Te befogod - mutattam a mellettem ülő srácra. - Te pedig menj a fürdőbe, öltözz át, megágyazok neked a másik vendégszobába - adtam ki az utasításokat.
- Persze, Marci itt van egyből kitúr az ágyadból - durcáskodott. - Ez faji megkülönböztetés! - hadonászott az ujjával.
- Zoé, kuss és indulj meg kifele - mutattam mögé komolyan, mert tudtam, hogy csak így hatok rá. Forrongva trappolt ki a szobából, mire sóhajtva felálltam, és indultam volna ki utána, hogy megágyazhassak neki, amikor Marci visszahúzott a kezemnél fogva.
- Miről maradtam le?
- Amiről én is veled kapcsolatban - vágtam rá.
- De én elmondtam! - figyelmeztetett.
- Azt mondta Zoé apukája, hogy előfordulhat nála hallucináció, agresszió. Van egy sejtésem, hogy beképzelte magának, hogy megbeszéltük, hogy itt alszik. Bár, úgy járkál a házban, mintha itt lakna - legyintettem sóhajtva. - Itt maradsz? - vetettem rá egy kérlelő pillantást.
- Anyudék nem fognak kiakadni? - nézett rám kétkedően. - Már így is bajban vagy, meg azt sem akarom, hogy még jobban elássam magamat előttük.. - pánikolt be teljesen.
- Hé Lőrincze, nyugi van - fogtam meg a kézfejét. - Anyuék bíznak bennem, és anyum történetesen rajong érted, szóval no para, maradj a seggeden, tíz perc és itt vagyok - adtam az arcára egy puszit, majd átsiettem a másik szobába. Csak remélni mertem, hogy Zoé nem mászott be Dani mellé. Kivételesen szót fogadott és a másik vendégszobába ment. Előszedtem neki a szekrényből ágyneműt és szó szerint ágyba dugtam. Nagyon remélem, hogy nem fog sokáig tartani ez az egész. Amikor visszaértem a szobába, Marci hanyatt volt dőlve az ágyon és a plafont bámulta. Odamásztam mellé és a karja alá fúrtam magamat.
- Nagyon fáj? - simítottam végig az arcán.
- Ha kapok egy gyógypuszit már nem fog - fordult felém huncut mosollyal. Szem forgatva nyomtam az arcára egy puszit, mire rám mászott és megcsókolt. - Na, én ilyenre gondoltam - vigyorgott szemtelenül.
- Jól van Lőrincze, lefekszik aludni és eldugulva alszik - nyomtam le a fejét a párnára.
- Naa - nyafogott közelebb furakodva hozzám.
- Csönd! - szóltam rá, s adott egy puszit a nyakamra, majd végül mindketten elaludtunk.
Reggel arra keltem, hogy valami kaparja az ajtómat. Mivel kutyám-macskám nincs, kicsit elborzadva néztem farkasszemet az ajtómmal és próbáltam kitalálni mi lehet az.
- Flóra, jó lenne ha felkelnétek - suttogott az ajtón keresztül Dani. Fújtatva és szem forgatva csusszantam ki Marci mellől, majd vágtam át a szobán. Nagy lendülettel nyitottam ajtót, olyannyira, hogy Dani majdnem beesett. - Na - nézett fel rám sértődött fejjel.
- Honnan a búbánatból tudod, hogy Marci itt van? - suttogtam magam után behúzva a szobaajtómat.
- Ismerem Marci röhögését - rántott vállat.
- Akkor anyuék is tudják, hogy itt van? - ijedtem meg egy pillanatra.
- Nem, szerintem azt gondolták, hogy megint skizofréneset játszok és magamba kacarászok - legyintett amolyan 'minden mindegy' stílusban. - De anyud már beakart jönni felkelteni téged, de azt mondtam, hogy épp szerelmi bánatod van meg tanulsz, szóval érted, valami kamu dumát, de nem hiszem, hogy sokáig ellen tudna annak állni, hogy ne nézzen be a szobádba.
- Jó, köszi - mondtam, majd rácsaptam az ajtót. Hallottam, ahogy kicsit dühöng, amiért rácsaptam, de megérdemelte, mert lassan az agyamra ment.
- Már megyek is - kelt ki az ágyból Marci.
- Hívsz majd? - simítottam le az egyik ragtapaszt az arcán, mire elmosolyodott.
- Igen, de csak este, mert délután gondolom tanulni fogsz holnapra.
- Miért, mi lesz holnap? - kérdeztem meglepődve.
- Kezdődik a suli - nézett rám furán.
- Basszus - sikítottam fel, mire rácsaptam a számra.
- Tudok egy jobb módszert, hogy befogjuk a szád - vigyorgott kajánul, majd magához húzott és megcsókolt. - Légy jó - kacsintott, és kimászott az ablakomon. Az érzés, mikor csak annyit hallasz az udvarból. : - Jó reggelt Robi bá'!
A téridő megfelezése alatt ugrottam oda az ablakhoz és láttam, ahogy apa éppen leveleket gereblyézi össze, Marci pedig elmegy mellette.
- Apa - szóltam neki oda, de a hangom elcsuklott. Hogy fogom ezt kimagyarázni?
De Ő csak mosolyogva kacsintott és folytatta amit eddig. Gereblyézett.