Huszonharmadik fejezet

zene

Nem is tudom mit éreztem. Csalódottságot? Megbántva éreztem magamat? A válasz igen. De viszont hazaérve, a szobámban elgondolkodtam. Igen, Marci megbántott. Igen, csalódtam benne. De mégis mit képzelek? Alig vagyok 16 éves és azon rágódom, hogy Marci nem engem akar elvenni feleségül. Ráadásul ha két hónapja ismerjük egymást. Ez egy kicsit abszurd. De azért szíven ütött. Az anyja egész egyszerűen meg nem normális. Mi jogon mondja meg a fiának, hogy kit vegyen el feleségül? Hol vagyunk? A 18.-19. században, vagy mi?!

Muszáj volt kiszellőztetnem a fejemet, így remélve, hogy nem késtem még el, összepakoltam a cuccaimat és már futottam is a buszra, hogy ne a gondolataim uralják a testemet, hanem a zene. A többiek kitűnő kedvvel köszöntöttek, ölelésekkel, puszikkal.
- Megtért a báránykák, ismét - vigyorgott rám Szabi, amikor a közelembe férkőzött.
- Szia neked is, tökfej - ugrottam a nyakába nevetve. Csak remélni mertem, hogy a többiek jókedve rám is rám ragad. Egy új koreográfiába kezdtünk, amit már most imádtam. Kicsit gyorsnak találtam a tempót, de úgy voltam vele, hogy majd miután megtanultam, az is menni fog. - Ezt nem hiszem el - mérgelődtem, amikor már hatodjára sem jött össze a lépés. A koncentráció ma nagyon nem ment, semmilyen téren. Hála Neki.
- Na, mi az szépike, nem megy? - csapódott oda mellém Szabi.
- Nem - ráztam a fejem lemondóan.
- Gyere, kisegítlek - állt mellém, majd elkezdett számolni. Szépen lassan tanította a lépéseket újra, félig meddig sikeresen is. - Oké, nem tudom mi van veled, te elsőre megjegyzed a koreográfiát és utána tökéletesen el is tudod táncolni. Szóval, mi a baj? - állt meg előttem sóhajtva. Én csak lihegve próbáltam magam összeszedni. Mind fizikailag, mind lelkileg. - Flóra! - legyezett előttem a kezével, amikor nem válaszoltam, csak bambultam magam elé. - Gáz van a szép fiúval? Helyre rázzam.. ? - mutogatott maga mögé, miszerint indul is, ha rábólintok a dologra, amikor rájött mi a bajom.
- Nem, Szabi, nem kell - ráztam a fejemet gyorsan. - Figyi, edzés után ráérsz? És akkor elmondok mindent. Bár, valószínűleg pofán röhögsz, de valakinek el kell mondanom, egy olyan embernek, aki nem igazán ismeri Őt - néztem rá kérlelően.
- Persze, kicsi lány - mosolygott rám, majd mikor Rami szólt, hogy álljon mindenki a helyére, vége a szünetnek, maga után húzott és beállt mellém. Amolyan biztosítékként. De ennél többről volt szó. Tudtam, hogy Szabi tűzbe is tenné értem a kezét, ha arról lenne szó.


- Na, meséljél már. Megöl a kíváncsiság - fészkelődött izgatottan a hamburgerével a kezében. Magába tömött már kettőt, de még így is volt előtte kettő és még egy nagy tál sült krumpli. Hihetetlen a srác.. annyit eszik, és mégis rohadt vékony. Mázlista, az egyszer biztos.
- Ugye.. Marcival pár hete járunk.. ma nem volt suliba. Aztán.. elmentem hozzájuk, az anyukájáék veszekedtek, és elmondta, hogy miről. Rajta. Azt akarja az anyja, hogy Marci majd elvegye feleségül az anyja legjobb barátnőjének a lányát - meséltem el fintorogva, miközben egy sült krumplit cincáltam szét, és amikor már megütötte az undorító skálát, kipöcköltem a kezemből. Szabira néztem, akiben érlelődött a reakció. Először is megütközve nézett rám, majd ivott egy kortyot a kólájából, s azt ízlelgette a szájában, majd miután lenyelte, egész egyszerűen csak ennyit mondott:
- Te hülye vagy.
- Mi? Most miért? - kérdeztem értetlenül. - Nem hallottad mit mondtam? Az anyja megszabja kit vegyen el feleségül!
- És? Jó, tudom ez durván fog hangozni, de te ebbe nem szólhatsz bele. Csak megmutathatod az anyjának, hogy téved ezzel kapcsolatban, Ő nem határozhatja meg, hogy Marci kivel legyen. Ha téged szeret, ha veled akar lenni, akkor ez így van. És amúgy is, elmondásod szerint, a kis csaj még csak 12 éves. Nem valami törzsben vagyunk, ahol 12 évesen már hozzáadják a lányt egy sráchoz, szóval azt felejtsd el, hogy holnap már Marci férjes ember lesz. Ez még rohadt messze van. Most kezdtétek a gimit. Az is csoda, hogy egyből egymásra találtatok, valakinek évekbe telik, hogy kiismerjék egymást annyira, hogy egyáltalán valami kapcsolatot tudjanak létesíteni egymással. Ti kivételes eset vagytok. Nem szabad, hogy ilyen hülyeségeken veszekedjetek, amin általában szoktatok. Nem vagytok már 11 évesek, de tényleg. Üljetek le, beszéljétek meg. De leginkább Marci mellett állj, mert ahogy kiveszem, a szülei hamarosan elfognak válni. Vele kell lenned, nem ellene, ne nehezítsd meg a dolgát, Flóra!
- Ugye tudod, hogy meglep, hogy egyáltalán tudsz okosat is mondani? - szólaltam meg egy kis idő után, amikor rájöttem, hogy a Pöcze gyereknek igaza van. Rám nézett, elmosolyodott, és megint kiderült, hogy a kedvessége határtalan:
- Takarodj.
Egy szívet formáltam a kezemmel, majd miután befejezte az evést, hazakísért. Egész úton nevettetett, hiszen tudta, hogy ez most a legtöbb, amit tehet értem. Amikor hozzánk értünk, átöleltem, adtam neki egy cuppanóst hálám jeléül. Otthon még lefekvés előtt muszáj voltam valamit tanulni, s csak fürdés után zuhanhattam mély álomba. Mivel este elfelejtettem bekapcsolni az ébresztőmet, a bátyám volt az ébresztő órám.
- KURUCZ FLÓRA ÉBREDJ FEL, ÉG A HÁZ, GYERÜNK GYORSAN A BÚVÓHELYÜNKRE, JÖNNEK AZ UFOK - ordítozott a fülem mellett, mire kómásan felnéztem.
- Most ég a ház, vagy az ufok jönnek? Nem tök mindegy - nyöszörögtem a takaróm alatt.
- Mindkettő - rántott vállat. - Kelj fel, mert elkésel - hagyott ott végül. Nyögve nyelősen, bár sikerült kikelnem az ágyból. Ma csak annyit tudtam tenni a kinézetemet illetően, hogy magamra rángattam egy fekete farmert, egy fél vállas pólót, és a bőrdzsekimet. Valószínűleg annyira el lehettem varázsolva, hogy az edzőcipőmet vettem fel, ráadásul kávé nélkül indultam el otthonról. És így is a tanár előtt egy perccel estem be a terembe.
- Na mi van kis szívem, veled még sosem volt olyan, hogy elkésel - figyelte ahogy kipakolok a táskámból.
- Elég szar napom volt tegnap - bújtam bele a táskámba, ezzel megpróbálva elkerülni Marci pillantásait.
- Miért érzem úgy, hogy köze van a folyamatosan minket bámuló szépfiúnak? - tett egy kósza pillantást az első padsorra.
- Mert köze is van - mormogtam, majd végleg Horváthnak és a matematikának szenteltem a figyelmemet. Az már más kérdés, hogy félig aludtam, de mindegy. Kicsengőkor Marci már felállt a helyéről, és felém vette az irányt, de én a padok között kikerültem, és lementem a büfébe, hogy végre megihassak valami koffeintartalmú italt. Na, meg a beszélgetés idejét is elakartam húzni egy kicsit. Jelzőig bujdostam a suli különböző pontjain. Kövesdivel voltunk, aki feleltetett. És a kiszemeltje Dani volt, aki hablatyolt valamit az Odüsszeiáról, szerintem fogalma sem volt, hogy miről beszél, a szünetben két perc alatt próbálta megtanulni az amúgy három oldalas anyagot, amikor megtudta, hogy felelni fogunk. Kegyelem kettest kapott, de nem nagyon hatotta meg.
- Győzni jöttem, de a kettes is jó lesz - rántott vállat, majd visszasétált a helyére a röhögéseink közepette. Ezután tovább mentünk az anyaggal, Kövesdi egész kicsengetésig csak beszélt. Szünetben próbáltam úgy helyezkedni, hogy Marci ne közelítsen meg, és a szőke ki is segített benne. Berángatott a lány mosdóba és csak jelzőkor mentünk vissza a terembe. Dupla angol következett, és erősen kellett koncentrálnom, hogy minden egyes szót, mondatot megértsek. Lélekben nem voltam jelen az órán. Annyira elbambulhattam, amikor azt vettem észre, hogy valaki nyávog mellettem. Oldalra néztem és Tomi-Bálint páros nézett rám nagy, boci szemekkel nyávogva, mire a mellettem ülő szőke is beleszállt a nyávogásba.
- Oh my god - a tanár csak ennyit tudott mondani. Fuldokolva a nevetéstől ültem a nyávogások közepette, míg rákezdett a két előttünk ülő lány is, sőt Atis és Dani is. Csak Balázs, Marci és én nem. Marci csak fáradtan elmosolyodva nézte a többieket, s pont elkapta a pillantásomat. A mosoly egyből az arcomra fagyott, amikor könyörgően nézett rám, és inkább egy torokköszörülés után visszafordultam a két kandúr felé. Smith tanárnő, ahogy csak tehette leadta az anyagot, majd ki is robogott a teremből, már nem bírta tovább velünk idegekkel. Ma is elég szép napunk volt, így én egy baracklé és egy puffasztott rizs keretében társultam a többiekhez. Csak a két jómadár hiányzott a társaságból, így megkönnyebbülve ültem fel a szőke mellé, aki egyből el is vett egy puffasztott rizs karikát. Igazából már meg sem lepődök, úgy kezel, mint a testvérét, úgy jár a házamba, mintha ott lakna, úgy használja a cuccaimat, mintha az övéi lenne. Az, ha beleeszik a kajámba, már nem oszt, nem szoroz a dolgokon.
- Még mindig nem beszéltetek? - nyammogott mellettem. Csak megráztam a fejemet, majd apró darabokra törtem a kezemben lévő karikát. - De miért nem? - nézett rám értetlenül. - Ne legyetek már hülyék, összeilletek, tök jól megvagytok, de folyton veszekedtek.
- Nem az iskolában akarom ezt megbeszélni - zártam le röviden. A folyosón egy Zedd szám szólt. Ismertem, de a szövegét nem tudtam, ellenben a fiúkkal. Üvöltözve énekelték végig a számot, miközben felmentünk az osztályterembe.
- Uh, olyan régen buliztam - ugrált a tábla előtt Atis.
- Nekem elég volt a múltkori - fintorgott egyet Lola, mire Atis abba hagyta az ugrálást és belátta, igaza van.
- Na, de srááácoook, pénteken valamit csinálhatnánk. Nem elvadulni, csak együtt lenni, iszogatni, bulizni - pörgött fel teljesen Bálint. Addig nem hagyta békén a többieket egész nap, amíg bele nem mentek. Én csak vállat rántottam, hiszen tudtam, hogy valaki így vagy úgy, tuti elráncigál magával. Tesin osztályzás volt talajgyakorlatból és szertornából. A fiúk konkrétan nem csináltak semmit, hanem minket bámultak. Pállfay ennek nem igazán örült, de Ő is kíváncsi volt az osztályzásunkra. Na, innentől őszintén remélem, hogy a következő órán Ők fognak szertornázni.
- Na lányok, kezdjünk bele - ült le egy zsámolyra Fekete, és felütötte a kis zsebkönyvét. - Legelső áldozat, Abonyi Zoé. Zoé, ha bármit rosszul tapasztalsz, rögtön szólj. Nem akarom, hogy megismétlődjön a múltkori.
- Rendben tanár úr - pattant fel a gerendára. Igazából nem is azért izgultam, hogy ne rontsa el, hogy ne kapjon rossz jegyet. Hanem, hogy ne legyen semmi baja. De Zoé könnyen vett minden akadályt. Olyan profi módon - jó, egy szertornásztól mit várok - mutatta be a gyakorlatokat, hogy konkrétan mindenki szájat tátva bámulta.
- Nem csalódtam - mosolygott Fekete. - Két darab csillagos ötös.
- Máson is tudsz ennyire pörögni, meg ugrálni mint ezen a gerendán, kislány? - üvöltött oda Olivér, mire Balázs felpattant, és már neki rontott volna, ha Marci nem áll elé és csitítgatja.
- Tudok, de mivel neked olyanod nincs, amin megcsinálhatnám, szóval szerintem ez tárgytalan kis szívem - kacsintott rá a gyerekre, Olivér meg jól besült. Nem csak a mi osztályunk röhögte ki, hanem még pár a-s srác és lány nevetett velünk.
- Gyerekek, elég legyen. Linda, te jössz - bökött a fejével a gyűrű felé. Linda ugyanolyan könnyedén vette az akadályokat, mint Zoé. Nem csoda. - Rendben, ez is két csillagos ötös, szép volt - bólintott. - Flóra, gyerünk!
A számat rágva álltam meg a szivacs előtt, hogy bemutathassam az öt elemből álló gyakorlatot. Zoé és Linda is segített benne, de azért még mindig félve állok a talajgyakorlatokhoz. Egy tigrisbukfenc, mérleg, kézenállásból átfordulva gyertya, aztán egy spárga, majd egy cigánykerék.
- A legegyszerűbb elemek, még is csodálatosan megcsináltad. Megpróbálkozol a gyűrűvel?
- Ha nem muszáj, inkább nem, tanár úr. Inkább a gerendát próbálnám meg - indultam meg a gerenda felé, s bíztam benne, hogy amiket Zoé mutatott, tanított most hasznomra válik. Dupla érintéssel lépkedtem végig a keskeny résen, a közepénél egy mérleg állást mutattam be, de annyira izgultam, hogy ne essek le, hogy megbicsaklott a bokám. Szerencsére megtudtam tartani az egyensúlyt, így egy nagy levegő után folytattam.
- Ezért megajánlok egy négyest. Lola, te jössz.
Lola gyakorlata hasonló volt az enyémhez, s mire végzett, az órának is vége volt, de Fekete még azt akarta hogy nyújtsuk ki magunkat, nehogy izomlázunk legyen. Egy lábon állva a másikat a fejünkhöz húztuk, de mivel a bokám kicsúszott a kezemből és Zoét stílusosan pofán rúgtam. Fájó bokával totyogtam ki az öltözőbe.
- Suli után átviszek egy sport krémet amivel betudod kenni a lábad - mondta,  miközben a pólóját húzta fel a szöszi.
- Nekem is van, nem kell - ráztam a fejem.
- Akkor is átmegyek, úgyhogy ezt nem úsztad meg - vigyorgott szinte az arcomba.
- Szinte ott laksz, miért is nem lepődök meg? - vágtam egy arcot, mire a többiek elkezdtek röhögni.
Marci a suliba tesi után még el akart kapni, de amennyire tudtam a bokámmal "futottam" előle.