Tizennyolcadik fejezet

zene

Köpni-nyelni nem tudtam, amikor Marci megkérdezte, hogy nem szeretném-e bemutatni a szüleimnek. Oké, Ádám tudja, hogy van barátom, de anyuéknak még egy kósza említést sem tettem, sőt, ha úgy vesszük iskola óta, alig láttam őket.
- Marci, ne haragudj, de most nem. Ez egy kicsit sok volt mára - túrtam bele a hajamba.
- Nem arra gondoltam, hogy most, ebben a pillanatban - mosolygott rám lesajnálóan. Utálom, hogy ilyen szép a mosolya! - Majd akkor este hívlak - adott egy utolsó csókot és elment. Vadul kattogó aggyal trappoltam fel a szobámba. Ez a nap enyhén szólva sok volt. Összeveszek a legjobb barátnőmmel, a pasim azt várja, hogy mutassam be a szüleimnek, ráadásul a legjobb barátnőm hülyét csinál magából a pasim legjobb haverja előtt. Ennél jobb nem is lehetne. De így belegondolva, egy kicsit lehet, hogy túlreagáltam a dolgokat. De Zoé mintha a testvérem lenne, muszáj megvédenem Őt. A filmre, amit betettem, egyáltalán nem tudtam figyelni, állandóan csak gondolkoztam.
- Bejöhetek? - kopogott az ajtón anyu.
- Persze, gyere csak - állítottam le a filmet, majd feljebb tornásztam magamat az ágyban.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Aha - néztem rá várakozóan, tudtam, hogy valamit szeretne.
- Nem szeretnél valamit mesélni? - ült le az ágyra. Ahha! Szóval pletykákat akar.
- Mire gondolsz? - kérdeztem zavartan.
- Hát, mondjuk arra a fiúra, akivel az ajtóban csókolóztál? - nézett rám felhúzott szemöldökkel. Nem volt számon kérő, sem dühös, szimplán kíváncsi.
- Honnan tudod? - köszörültem meg a torkomat.
- Itthon voltam - vont vállat.
- Azt hittem dolgozol - simítottam végig az arcomon zavaromban.
- Előbb eljöhettem - vigyorgott rám. Anyu folyamatosan a kérdéseivel bombázott, sőt, kijelentette, hogy mindenképpen meg kell hívnom azt a srácot hozzánk vacsorára, aki ellopta az egy szem lányuk szívét. Reagálni akartam, de a csengő hangja megakadályozott. Mentőövként kapaszkodtam az állandó csengőszóba, s kipattantam az ágyból, majd lefutottam a lépcsőn, ott hagyva az összezavarodott, kérdésekkel teli anyukámat. Nagy hévvel nyitottam ajtót és azt hiszem, nem csak a vendégem lepődött meg, hanem én is. 
- Hát te? - kérdeztem döbbenten.
- Beengedsz? - kérte zavartan, mire szélesebbre tártam az ajtót és belépett a lakásba. Szó nélkül jött utánam  az emeletre, s magamban csak remélni mertem, hogy anyu már régen elhagyta a szobám környékét. Full zavarban dobtam össze az összegyűrt ágyneműimet, hogy leülhessen. Percekig csak csöndben ültünk egymás mellett. 
- Nagy a gáz? 
- Eléggé - biccentett aprót a fejével. - Voltam Lindáéknál is, de nincsenek otthon, elutaztak. Utána egyből te jutottál eszembe.. 
- Mi történt? - kérdeztem a számat elhúzva. 
- Anyámékkal összevesztem - vont vállat lazán, majd hátra dobta magát az ágyon. 
- De miért pont hozzám jöttél? - értetlenkedtem. 
- Te voltál a legmegbízhatóbb ember, akihez jöhettem - vallotta be. 
- És miért nem a spanjaidat választottad helyettem? 
- Nem csináltak volna semmit, csak az arcomba röhögnek és hazaküldenek. Nem értenék meg. De ez most tényleg komoly - sóhajtott beletúrva a hajába.
- Marci nem tette volna ezt veled - ráztam a fejemet.
- Marcinak éppen elég gondja van a családjával, nem akartam odapofátlankodni - ingatta a fejét.
- Miért mi van a családjával? - kérdeztem meglepetten.
- Lényegtelen, de akkor maradhatok?
- Anyuék úgyis belemennek, de nem alszol velem, azt most megmondom! És azzal a feltétellel, ha elmondod, mi van Marciékkal! - követelőztem, mire Dani gondterhelten felsóhajtott. Valamit valamiért..
- De nem mondhatod vissza jó? - pillantgatott felém könyörgően. A kezeimmel imitáltam, miszerint, lakat a számon. - Lehet elválnak a szülei.
- Mi? - kérdeztem tátott szájjal. - Miért? És én miért nem tudok róla? - dadogtam.
- Marci miatt - vágta rá.
- Ezt még mindig nem értem - pislogtam értetlenül magam elé. Marci mit tehet arról, hogy a szülei válnak? Kicsit abszurd a dolog..
- Majd megfogod, Marci úgyis be fog avatni és nem csak ebbe a dologba - kacsintgatott felém.
- Dániel, takarodj ki - mutattam az ajtóra tátogva.
- Na, csak hülyülök - röhögött ki, majd belebökött az oldalamba, mire megugrottam. Belebokszoltam a vállába, aztán míg Dani a jajgatásával volt elfoglalva, megkerestem anyut, hogy engedélyét adja Dani elszállásolásának. Amikor apu meghallotta, hogy egy srác van a házába, a tudta nélkül, egyből kipattant az ágyból és átrobogott a szobámba velünk a nyomába. Anyu kedvesen bemutatkozott Daninak, míg apu méregetve figyelte a srácot, aki az ágyamon ült. Végül megágyaztunk neki a vendégszobába, és apu is kicsit megkönnyebbülve feküdt le. Arra viszont egyikünk se számított, hogy Dani éjjel kettőkor besétál a szobámba és úgy dönt, hogy Ő most beszélgetni fog velem. Elmondta, hogy a szülei leginkább a pénz, és az apja miatt veszekednek. Mivel Dani apukája alkoholista, így rendszerint elissza a fizetése felét, így részegen megy haza, ordítozik, és most is ez történt. Annyival megfűszerezve, hogy Dani nem bírta nézni, ahogy az apja az anyjával bánik, így megütötte az apját. Ezután megértem, hogy miért nálam kötött ki.
Szóval így történt, hogy Dani már a harmadik napját húzza le nálunk. Ádámmal nagyon jó haverságba lettek, talán túlságosan is jóba. Marcival három napja csak telefonon beszéltünk, és egyáltalán nem tud arról, hogy Dani nálunk tanyázik. Reméltem, hogy ebből nem lesz baj.
- „Skype?" - kaptam egy sms-t Marcitól. Gyorsan felfutottam a szobába és már indítottam is a Skype-ot. Marci az ágyába feküdt, félmeztelenül és azzal a rég láttalak mosollyal fogadott. Kicsit elgondolkodtam azon, hogy milyen is lehet neki most otthon.
- Szia Fló - köszönt vigyorogva, amikor már vagy 5 perce csak bámultam a monitort.
- Szia - kaptam észbe.
- Jól vagy? Fáradtnak tűnsz - méregetett. Nem akartam mondani neki, hogy Dani már három napja nálunk élősködik, és már az idegrendszerem felmondta a szolgálatot, így ennyit nyögtem ki:
- Persze, csak a bátyám zaklat - füllentettem a szokásosan bevált szöveget. Általában mindenki tudja, hogy milyen gyökér bátyám van. - És feléd minden rendben? - tereltem a témát gyorsan.
- Aha - bólintott, de azért mesélni kezdett. - Balázs egy kicsit ki van akadva, Zoé, miután ott hagytad felpofozta és tudni kell Balázsról, hogy lánytól pofont még nem kapott, csak erős férfikéztől a bokszmeccseken, ahova lányok nem járnak - hangsúlyozta ki, mire én csak a szememet forgattam. - Aztán Zoé, tipikus Abonyi módszerrel elviccelte az egészet, majd elindult haza, de Balázs utána ment és számon kérte. Aztán ennyit tudok, mert volt egy kis gondom és végül téged hívtalak - fejezte be. Reagálni akartam, de aztán egy váratlan pillanatban minden felborult. Daninak hála.
- Kurucz, használhatom a fogkeféd, az enyém eltörött - rontott be a szobába Dani, mire én rémülten és idegesen néztem rá, majd a monitorra, ahol Marci éppen ráköpte a Fantáját a klaviatúrára.
- Ez Dani volt? - mutatott mögém Marci. Nem tudtam eldönteni, hogy most mérges, vagy csak szimplán megdöbbent.
- Öö, nem-nem - dadogtam a fejemet rázva.
- Cső Marci, mi a pálya? - vágódott le az ágyra mellém Dani.
- Te mi a faszt keresel a csajomnál? - kérdezte idegesen Marci.
- Adoptáltak - tárta szét a karjait Dani - ezzel leütve majdnem engem - és erőltetetten mosolygott. Marci szó nélkül kinyomta a beszélgetést. Nem tudtam eldönteni, hogy kit öljek meg előbb. Danit, vagy engem, amiért belementem ebbe az egész dologba.
- Te idióta barom! Minek jöttél be? Hallottad, hogy beszélgetek - ordibáltam vele, de Ő csak megszeppenten nézett rám.
- Most mi van? Azt hittem, Marci tud róla, hogy itt vagyok. Amúgy se fog kiakadni... - kezdett volna szabadkozni, de félbeszakította az, hogy az emlegetett betört a szobámba.
- Nem fog kiakadni? Nézz rá - mutattam az ajtó felé dühösen.
- Még egyszer megkérdezem, mit keresel te itt? - kérdezte mérgesen Marci Danit bámulva, aki riadtan nézett rám.
- Most legyél bátor, beszari - morogtam karba tett kezekkel.
- Te meg se szólalj - nézett rám csúnyán Marci, mire én széttárt karokkal hitetlenkedtem.
- Miért van az, hogy egyszer vagyok jó fej, de akkor is az lesz belőle, hogy én leszek a szar? - kérdeztem magamtól hangosan.
- Mi folyik itt? - kérdezte meg még egyszer Marci.
- Apámmal összebalhéztam, megütöttem aztán eljöttem otthonról..
- De miért pont Flórához? - értetlenkedett a mellettem álló srác.
- Mert Linda nincs itthon, máshoz nem mertem menni - rántott vállat. - Nálatok is áll a bál, nem hiszem, hogy örültek volna még egy gyereknek.
- És te miért nem szóltál, hogy ez a gyökér itt van nálad? - fordult felém számon kérően.
- Nem akartam balhét - motyogtam.
- Ezért megvártad, hogy még nagyobb balhé legyen, gratulálok - tapsolt gúnyosan vigyorogva.
- Nem fejeznéd be? - kérdeztem dühösen ránézve.
- Nem, mert a barátnőm a tudtom nélkül egy srácot szállásol el a szobájában..
- A vendégszobában - vágtam közbe, de süket fülekre találtam.
- Nem érdekel. Akkor is szólhattál volna - makacskodott. Igazából nem tudom, hogy mi van ma az emberekkel, mert már harmadszor törnek be az ajtómon. Egy szőke hajzuhatag rontott be a veszekedésünk közepére. Mindenki megállt, abba a helyzetbe, ahol volt és az ajtó fele nézett. Zoé állt ott vigyorogva.
- Szívem kuglófjának egyetlen mazsolái, gruppent tartotok és nekem nem is szóltok? - kérdezte tetetett felháborodással.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem értetlenül. Nekem mára ez sok. Vagy inkább sokk?
- Nagyon sajnálom, amit tettem és amiket mondtam Fló, nem gondoltam komolyan, csak.. csak nekem még nem volt legjobb barátom, aki igazán aggódna értem. Furcsa volt és szokatlan, nem tudom, hogy működik ez az egész - hadarta.
- Megvédjük egymást, megbízunk egymásba, mert ez a szerelem és a barátság lényege - néztem Marcira és Zoéra.
- Azért egy kis bunyót megnéztem volna - vigyorgott Zoé fél órával később, miután be lett avatva.
- Nem sok hiányzott - bólintott rá komoran Marci, mire nekem a gyomrom összeugrott. Dani mit sem hallott az egész beszélgetésből, eléggé el volt foglalva a fifájával, amihez később nem Marci, hanem Zoé csatlakozott. (!)
- Tényleg sajnálom, hogy nem szóltam, egyszerűen megakartam úszni a balhét - kértem bocsánatot halkan hol a képernyőt nézve, hol Marci arcát. De inkább leragadtam az utóbbinál. :)
- Remélem ezentúl ilyen apró információkat szándékozol megosztani velem - nézett rám jelentőségteljesen.
- Remélem ezentúl te is mindenbe beavatsz - nyomtam meg minden szócskát, mire értetlenül nézett rám.
- Mire gondolsz? - kérdezte.
- Áh, semmi-semmi - hagytam rá, remélve, hogy rájön. Ja, csak reméltem. Azért kíváncsi voltam, mikor hajlandó beavatni azokba a dolgokba, amik náluk történnek. Miután Zoé és Marci is elment, megeskettem Danit, hogy anyuéknak egy szót se arról, hogy itt járt Marci.
- Mer'? - kérdezte röhögve.
- Anyu teljesen bele van bolondulva, hogy van barátom. Mindenáron megakarja ismerni. Kitudja, ha kiderülne, hogy itt járt, milyen hisztit csapna - simogattam a nyakamat kínosan. Dani csak röhögött, majd beleegyezően megveregette a vállamat. Na, kösz.