Tizennyolcadik fejezet

zene

Köpni-nyelni nem tudtam, amikor Marci megkérdezte, hogy nem szeretném-e bemutatni a szüleimnek. Oké, Ádám tudja, hogy van barátom, de anyuéknak még egy kósza említést sem tettem, sőt, ha úgy vesszük iskola óta, alig láttam őket.
- Marci, ne haragudj, de most nem. Ez egy kicsit sok volt mára - túrtam bele a hajamba.
- Nem arra gondoltam, hogy most, ebben a pillanatban - mosolygott rám lesajnálóan. Utálom, hogy ilyen szép a mosolya! - Majd akkor este hívlak - adott egy utolsó csókot és elment. Vadul kattogó aggyal trappoltam fel a szobámba. Ez a nap enyhén szólva sok volt. Összeveszek a legjobb barátnőmmel, a pasim azt várja, hogy mutassam be a szüleimnek, ráadásul a legjobb barátnőm hülyét csinál magából a pasim legjobb haverja előtt. Ennél jobb nem is lehetne. De így belegondolva, egy kicsit lehet, hogy túlreagáltam a dolgokat. De Zoé mintha a testvérem lenne, muszáj megvédenem Őt. A filmre, amit betettem, egyáltalán nem tudtam figyelni, állandóan csak gondolkoztam.
- Bejöhetek? - kopogott az ajtón anyu.
- Persze, gyere csak - állítottam le a filmet, majd feljebb tornásztam magamat az ágyban.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Aha - néztem rá várakozóan, tudtam, hogy valamit szeretne.
- Nem szeretnél valamit mesélni? - ült le az ágyra. Ahha! Szóval pletykákat akar.
- Mire gondolsz? - kérdeztem zavartan.
- Hát, mondjuk arra a fiúra, akivel az ajtóban csókolóztál? - nézett rám felhúzott szemöldökkel. Nem volt számon kérő, sem dühös, szimplán kíváncsi.
- Honnan tudod? - köszörültem meg a torkomat.
- Itthon voltam - vont vállat.
- Azt hittem dolgozol - simítottam végig az arcomon zavaromban.
- Előbb eljöhettem - vigyorgott rám. Anyu folyamatosan a kérdéseivel bombázott, sőt, kijelentette, hogy mindenképpen meg kell hívnom azt a srácot hozzánk vacsorára, aki ellopta az egy szem lányuk szívét. Reagálni akartam, de a csengő hangja megakadályozott. Mentőövként kapaszkodtam az állandó csengőszóba, s kipattantam az ágyból, majd lefutottam a lépcsőn, ott hagyva az összezavarodott, kérdésekkel teli anyukámat. Nagy hévvel nyitottam ajtót és azt hiszem, nem csak a vendégem lepődött meg, hanem én is. 
- Hát te? - kérdeztem döbbenten.
- Beengedsz? - kérte zavartan, mire szélesebbre tártam az ajtót és belépett a lakásba. Szó nélkül jött utánam  az emeletre, s magamban csak remélni mertem, hogy anyu már régen elhagyta a szobám környékét. Full zavarban dobtam össze az összegyűrt ágyneműimet, hogy leülhessen. Percekig csak csöndben ültünk egymás mellett. 
- Nagy a gáz? 
- Eléggé - biccentett aprót a fejével. - Voltam Lindáéknál is, de nincsenek otthon, elutaztak. Utána egyből te jutottál eszembe.. 
- Mi történt? - kérdeztem a számat elhúzva. 
- Anyámékkal összevesztem - vont vállat lazán, majd hátra dobta magát az ágyon. 
- De miért pont hozzám jöttél? - értetlenkedtem. 
- Te voltál a legmegbízhatóbb ember, akihez jöhettem - vallotta be. 
- És miért nem a spanjaidat választottad helyettem? 
- Nem csináltak volna semmit, csak az arcomba röhögnek és hazaküldenek. Nem értenék meg. De ez most tényleg komoly - sóhajtott beletúrva a hajába.
- Marci nem tette volna ezt veled - ráztam a fejemet.
- Marcinak éppen elég gondja van a családjával, nem akartam odapofátlankodni - ingatta a fejét.
- Miért mi van a családjával? - kérdeztem meglepetten.
- Lényegtelen, de akkor maradhatok?
- Anyuék úgyis belemennek, de nem alszol velem, azt most megmondom! És azzal a feltétellel, ha elmondod, mi van Marciékkal! - követelőztem, mire Dani gondterhelten felsóhajtott. Valamit valamiért..
- De nem mondhatod vissza jó? - pillantgatott felém könyörgően. A kezeimmel imitáltam, miszerint, lakat a számon. - Lehet elválnak a szülei.
- Mi? - kérdeztem tátott szájjal. - Miért? És én miért nem tudok róla? - dadogtam.
- Marci miatt - vágta rá.
- Ezt még mindig nem értem - pislogtam értetlenül magam elé. Marci mit tehet arról, hogy a szülei válnak? Kicsit abszurd a dolog..
- Majd megfogod, Marci úgyis be fog avatni és nem csak ebbe a dologba - kacsintgatott felém.
- Dániel, takarodj ki - mutattam az ajtóra tátogva.
- Na, csak hülyülök - röhögött ki, majd belebökött az oldalamba, mire megugrottam. Belebokszoltam a vállába, aztán míg Dani a jajgatásával volt elfoglalva, megkerestem anyut, hogy engedélyét adja Dani elszállásolásának. Amikor apu meghallotta, hogy egy srác van a házába, a tudta nélkül, egyből kipattant az ágyból és átrobogott a szobámba velünk a nyomába. Anyu kedvesen bemutatkozott Daninak, míg apu méregetve figyelte a srácot, aki az ágyamon ült. Végül megágyaztunk neki a vendégszobába, és apu is kicsit megkönnyebbülve feküdt le. Arra viszont egyikünk se számított, hogy Dani éjjel kettőkor besétál a szobámba és úgy dönt, hogy Ő most beszélgetni fog velem. Elmondta, hogy a szülei leginkább a pénz, és az apja miatt veszekednek. Mivel Dani apukája alkoholista, így rendszerint elissza a fizetése felét, így részegen megy haza, ordítozik, és most is ez történt. Annyival megfűszerezve, hogy Dani nem bírta nézni, ahogy az apja az anyjával bánik, így megütötte az apját. Ezután megértem, hogy miért nálam kötött ki.
Szóval így történt, hogy Dani már a harmadik napját húzza le nálunk. Ádámmal nagyon jó haverságba lettek, talán túlságosan is jóba. Marcival három napja csak telefonon beszéltünk, és egyáltalán nem tud arról, hogy Dani nálunk tanyázik. Reméltem, hogy ebből nem lesz baj.
- „Skype?" - kaptam egy sms-t Marcitól. Gyorsan felfutottam a szobába és már indítottam is a Skype-ot. Marci az ágyába feküdt, félmeztelenül és azzal a rég láttalak mosollyal fogadott. Kicsit elgondolkodtam azon, hogy milyen is lehet neki most otthon.
- Szia Fló - köszönt vigyorogva, amikor már vagy 5 perce csak bámultam a monitort.
- Szia - kaptam észbe.
- Jól vagy? Fáradtnak tűnsz - méregetett. Nem akartam mondani neki, hogy Dani már három napja nálunk élősködik, és már az idegrendszerem felmondta a szolgálatot, így ennyit nyögtem ki:
- Persze, csak a bátyám zaklat - füllentettem a szokásosan bevált szöveget. Általában mindenki tudja, hogy milyen gyökér bátyám van. - És feléd minden rendben? - tereltem a témát gyorsan.
- Aha - bólintott, de azért mesélni kezdett. - Balázs egy kicsit ki van akadva, Zoé, miután ott hagytad felpofozta és tudni kell Balázsról, hogy lánytól pofont még nem kapott, csak erős férfikéztől a bokszmeccseken, ahova lányok nem járnak - hangsúlyozta ki, mire én csak a szememet forgattam. - Aztán Zoé, tipikus Abonyi módszerrel elviccelte az egészet, majd elindult haza, de Balázs utána ment és számon kérte. Aztán ennyit tudok, mert volt egy kis gondom és végül téged hívtalak - fejezte be. Reagálni akartam, de aztán egy váratlan pillanatban minden felborult. Daninak hála.
- Kurucz, használhatom a fogkeféd, az enyém eltörött - rontott be a szobába Dani, mire én rémülten és idegesen néztem rá, majd a monitorra, ahol Marci éppen ráköpte a Fantáját a klaviatúrára.
- Ez Dani volt? - mutatott mögém Marci. Nem tudtam eldönteni, hogy most mérges, vagy csak szimplán megdöbbent.
- Öö, nem-nem - dadogtam a fejemet rázva.
- Cső Marci, mi a pálya? - vágódott le az ágyra mellém Dani.
- Te mi a faszt keresel a csajomnál? - kérdezte idegesen Marci.
- Adoptáltak - tárta szét a karjait Dani - ezzel leütve majdnem engem - és erőltetetten mosolygott. Marci szó nélkül kinyomta a beszélgetést. Nem tudtam eldönteni, hogy kit öljek meg előbb. Danit, vagy engem, amiért belementem ebbe az egész dologba.
- Te idióta barom! Minek jöttél be? Hallottad, hogy beszélgetek - ordibáltam vele, de Ő csak megszeppenten nézett rám.
- Most mi van? Azt hittem, Marci tud róla, hogy itt vagyok. Amúgy se fog kiakadni... - kezdett volna szabadkozni, de félbeszakította az, hogy az emlegetett betört a szobámba.
- Nem fog kiakadni? Nézz rá - mutattam az ajtó felé dühösen.
- Még egyszer megkérdezem, mit keresel te itt? - kérdezte mérgesen Marci Danit bámulva, aki riadtan nézett rám.
- Most legyél bátor, beszari - morogtam karba tett kezekkel.
- Te meg se szólalj - nézett rám csúnyán Marci, mire én széttárt karokkal hitetlenkedtem.
- Miért van az, hogy egyszer vagyok jó fej, de akkor is az lesz belőle, hogy én leszek a szar? - kérdeztem magamtól hangosan.
- Mi folyik itt? - kérdezte meg még egyszer Marci.
- Apámmal összebalhéztam, megütöttem aztán eljöttem otthonról..
- De miért pont Flórához? - értetlenkedett a mellettem álló srác.
- Mert Linda nincs itthon, máshoz nem mertem menni - rántott vállat. - Nálatok is áll a bál, nem hiszem, hogy örültek volna még egy gyereknek.
- És te miért nem szóltál, hogy ez a gyökér itt van nálad? - fordult felém számon kérően.
- Nem akartam balhét - motyogtam.
- Ezért megvártad, hogy még nagyobb balhé legyen, gratulálok - tapsolt gúnyosan vigyorogva.
- Nem fejeznéd be? - kérdeztem dühösen ránézve.
- Nem, mert a barátnőm a tudtom nélkül egy srácot szállásol el a szobájában..
- A vendégszobában - vágtam közbe, de süket fülekre találtam.
- Nem érdekel. Akkor is szólhattál volna - makacskodott. Igazából nem tudom, hogy mi van ma az emberekkel, mert már harmadszor törnek be az ajtómon. Egy szőke hajzuhatag rontott be a veszekedésünk közepére. Mindenki megállt, abba a helyzetbe, ahol volt és az ajtó fele nézett. Zoé állt ott vigyorogva.
- Szívem kuglófjának egyetlen mazsolái, gruppent tartotok és nekem nem is szóltok? - kérdezte tetetett felháborodással.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem értetlenül. Nekem mára ez sok. Vagy inkább sokk?
- Nagyon sajnálom, amit tettem és amiket mondtam Fló, nem gondoltam komolyan, csak.. csak nekem még nem volt legjobb barátom, aki igazán aggódna értem. Furcsa volt és szokatlan, nem tudom, hogy működik ez az egész - hadarta.
- Megvédjük egymást, megbízunk egymásba, mert ez a szerelem és a barátság lényege - néztem Marcira és Zoéra.
- Azért egy kis bunyót megnéztem volna - vigyorgott Zoé fél órával később, miután be lett avatva.
- Nem sok hiányzott - bólintott rá komoran Marci, mire nekem a gyomrom összeugrott. Dani mit sem hallott az egész beszélgetésből, eléggé el volt foglalva a fifájával, amihez később nem Marci, hanem Zoé csatlakozott. (!)
- Tényleg sajnálom, hogy nem szóltam, egyszerűen megakartam úszni a balhét - kértem bocsánatot halkan hol a képernyőt nézve, hol Marci arcát. De inkább leragadtam az utóbbinál. :)
- Remélem ezentúl ilyen apró információkat szándékozol megosztani velem - nézett rám jelentőségteljesen.
- Remélem ezentúl te is mindenbe beavatsz - nyomtam meg minden szócskát, mire értetlenül nézett rám.
- Mire gondolsz? - kérdezte.
- Áh, semmi-semmi - hagytam rá, remélve, hogy rájön. Ja, csak reméltem. Azért kíváncsi voltam, mikor hajlandó beavatni azokba a dolgokba, amik náluk történnek. Miután Zoé és Marci is elment, megeskettem Danit, hogy anyuéknak egy szót se arról, hogy itt járt Marci.
- Mer'? - kérdezte röhögve.
- Anyu teljesen bele van bolondulva, hogy van barátom. Mindenáron megakarja ismerni. Kitudja, ha kiderülne, hogy itt járt, milyen hisztit csapna - simogattam a nyakamat kínosan. Dani csak röhögött, majd beleegyezően megveregette a vállamat. Na, kösz.

Tizenhetedik fejezet

zene

Zoé hirtelen vallomása után csak döbbenten ültem. Még szerencse volt, hogy nem akarta kamerán keresztül elmesélni az egészet, mert valószínűleg semmit sem fogtam volna fel a dolgokból. Ez után az izgalmas nap után, inkább nyugvóra tértünk. Igazából nem nagyon beszéltük meg, hogy mikor meséli el, de számítottam rá, hogy valamikor a délelőtt folyamán átjön csak úgy random, de arra viszont nem, hogy REGGEL 8-kor már az ágyam felett kakukkol.
- Mi a jó istent keresel itt? - kérdeztem nyűgösen. - Nem ért volna rá, mondjuk 3-kor?-néztem ki a takaróm alól laposakat pislogva.
- Nem, kedvesem, mert nem tudom mikor hív az urad és lehet pont a mesélni valóm közepén fog közbevágni, majd megint elhanyagolsz - vágódott be mellém, majd betakarózott.
- Honnan tudod, hogy hívni fog? - néztem rá furán. Kissé féltem a választól.
- Nem léptél ki a skypeból és mindent hallottam amit beszéltetek - vigyorgott önelégülten, az én fejem pedig kezdett vörösödni.
- Te kihallgattál minket? - visítottam fel, s fejbe kólintottam a mellettem röhögő szőkeséget.
- Nem, cukorborsóm, te figyelmetlen voltál és nem léptél ki - nevetett folyamatosan, mire én összefontam a karomat durcásan. Inkább ráhagytam, és vártam, hogy elkezdjen mesélni. - Jó, mindegy, szóval az volt tegnap, hogy miután mondta, hogy hazavisz, nem nagyon szóltunk egymáshoz, csak mikor elmentünk a meki mellett. Kérdezte, hogy szeretnék-e bemenni, mondtam, hogy nekem mindegy. Vett 2 BigMac-et meg két sajtburgert és megettük a teraszon. Igazából csak nézelődtem ő meg csak szúrt a szemével - vont vállat. Ránéztem amolyan, "a lényeget, kérlek" fejjel, mire felsóhajtott. - Idézek! - mutatta fej a mutató ujját, majd drámai hangon belekezdett:
"- Nyugodtan kiabáld le a fejem, csak mondj már valamit - mondtam neki miután csak nézett és nézett.
- Nem akarom lekiabálni a fejed - dőlt hátra a székbe vállat vonva.
- Miért? - kérdeztem a kaját piszkálva.
- Mert minél jobban titkolok valamit előled vagy tiltok meg neked, te annál inkább megcsinálod. Belefáradtam a dolgokba. Ha jobban belegondolok ebbe az egészbe, ha bajod esett volna neked vagy esetleg Flórának mindenkit szétvertem volna. Talán életemben most először ijedtem meg úgy Isten igazán - rázta a fejét rosszallóan.
- De Balázs - kezdtem volna bele, de Ő leintett.
- Most az egyszer mondom el. Abonyi, te vagy az egyetlen lány, akit tényleg gyűlölök és nem akarom, hogy közöm legyen hozzád - közölte szárazon, mire én ezt mondtam neki:
- Ugye a kaját nem kell kifizetnem?"
- Nagyjából ennyi lenne a sztorim - nézett rám vigyorogva, és egy nagyot sóhajtott a párnámat szorongatva. Próbáltam gondolkodni azon, mit is mondhatnék erre a szituációra, de csak néztem rá. - Most gondold el, ha azt mondja, hogy én fizessek - magyarázott.
- Zoé, neked tényleg ez a legnagyobb problémád? - ültem fel az ágyon hitetlenkedve.
- Nem - húzta a fejére a takarómat.
- Zoé figyelj - próbáltam lehúzni róla a lepedőt, de nem engedte. Ezt egy darabig eljátszottuk, majd mikor enyhült a szorítása, lerántottam róla. - Zoé - öleltem magamhoz a lányt, aki a könnyektől már nem is látott és a lepedőmből is kész Balatont csinált.
- Nem akarom, hogy így láss - szipogott. 
- A barátnőm vagy, az egyik legjobb, miért ne sírhatnál előttem?
- Mert nem szeretek mások előtt sírni - rázta a fejét a könnyeit letörölve az arcáról.
- Te buta vagy - öleltem magamhoz. Egy ideig csak így voltunk, míg Marci fel nem hívott.
- Vedd csak fel, úgyis megyek edzésre - állt fel az ágyamról még mindig szipogva.
- Hova? - kérdeztem értetlenül, miközben nagy nehezen előkerestem a telefonomat, majd felvettem. - Tartsd egy picit - szóltam bele, és leszorítottam a mellkasomhoz a mikrofonrészt. - Úgy volt, hogy nem mehetsz az agyrázkódásod miatt - néztem rá továbbra is értetlen arckifejezéssel.
- Jelen pillanatban csak a szertorna segíthet rajtam - vont vállat. - Jó randit és Marcell, ha hozzá mersz érni, hátrakötöm a sarkad és az értékes testrészedet is - kiabált bele a telefonba, majd vigyorogva kisurrant a szobából.
- Akarom tudni, hogy ez mi volt? - kérdezte Marci nevetve a telefonba.
- Az aranyos kis haverod, az - mondtam kissé ingerülten, amiért persze abbahagyta a nevetést.
- Balázs?
- Talált süllyedt - morogtam.
- Mit csinált? - kérdezte sóhajtva.
- Mit nem, inkább úgy kérdezd - zsörtölődtem. Utáltam, ha a barátaimmal packáznak, még ha azt egy másik barátom is tette. - Ma csinálunk valamit, vagy csak telefonon társalgunk?
- Hát, ha ennyire flegma leszel akkor inkább hagylak, míg lenyugszol - szinte magam előtt láttam, ahogy fintorog.
- Jó, menjünk el a többiekkel bowlingozni - keltem ki az ágyból, nem is odafigyelve arra amit mondott.
- Írok a fiúknak - tette le a telefont köszönés nélkül. Ez megint szép délutánnak ígérkezett. A csajok is belementek, Lola pedig még hozzá tette, hogy muszáj valami életbevágóan fontosat mesélnie. Vagyis.. valami ilyesmiről hadovált. Zoénak pedig szó szerint könyörögnöm kellett, hogy jöjjön el. Nagy nehezen, de beadta a derekát. Marci pontban 3-kor már várt lent a kapunk előtt. Egy sima fekete farmer, fehér pólóval és a kedvenc dzsekimmel párosítva rohantam ki hozzá.
- Szia - zártam be magam mögött a vaskaput. Marci nem mondott semmit, csak végigmért, nekinyomott a kapunak, majd megcsókolt.
- Nem akarom, hogy Balázs és Zoé közénk álljon - kezdett bele, miután levegő hiányában elváltunk egymástól. - Emlékszel, hogy tegnap mondtam, hogy nem volt komoly kapcsolatom? - kérdezte, mire bólintottam. - Közrejátszott az is, hogy mindig azokat a lányokat fogtam ki, akinek tuti, hogy a legjobb barátnője a Balázzsal akar járni és én valamiért mindig koppanok - hadarta el kétségbeesetten.- Én veled nem akarom ezt - bújt oda hozzám.
- Sajnálom, kicsit én is túl reagáltam - mosolyogtam rá, s a kezem közé fogtam az arcát, majd megcsókoltam. - Nem lesz semmi gáz, mert én rúgom seggbe Balázst meg a szőkét ha arra kerül a sor - nyomtam egy puszit az arcára. Ezután elindultunk a bowling pályára, ahol a többiek már nagyba ökörködtek Bálinttal és Tomival az élen. Tipikus 9/b megnyilvánulás.
- Szasztok japperok - kiáltotta el magát Tomi amikor odaértünk hozzájuk, majd lepacsizott Marcival.
- Mehetünk befelé? - kérdezte Linda unottan. Szerintem már a falnak rohant háromszor Bálintéktól.
- Mondom a csapatfelállást - köszörülte meg a torkát Tomi, majd fölényesen elkezdte sorolni a csapatokat. - A gerlepár együtt lesz - mutatott a kettősünkre. - Dani és Linda, Atis és Lola, Balázs és Zoé, én pedig Bálinttal természetesen - ránéztem Zoéra, de Ő egyáltalán nem figyelt a többiekre. Miért érzek balhé szagot?
- Ki találta ezt ki? - kérdezte Lola hisztisen. Úgy látszik, nem csak nekem nem tetszik az ötlet.
- Én és így is marad, én vagyok a főnök - hadonászott a kezeivel Bálint.
- Fejedbe szállt a sok pixel, nem kellene a nap 24 órájából 26-ot gépelőt töltened - oltotta le egyből Balázs. Eszméletlenül hiányoztak ezek a beszélgetések.
- Akkor oltsál testvérem, ha feltudod mutatni a tűzoltó engedélyed - kacsintott rá Tomi, majd bementünk az épületbe. Elfoglaltunk két pályát, majd sorba álltunk a "gyönyörű" cipőinkért. Szó szerint csónakáztam benne akkora volt.
- Srácokkal még elmegyünk, rendelünk kaját meg innivalót - adott egy puszit a homlokomra Marci, majd a többiekkel elmentek a büféhez.
- Na szóval - kezdett bele Lola, amikor hallótávolságon kerültek a fiúk. - Randiztam Ricsivel - pirult el.
- Tessék? - kiáltottunk fel egyszerre, mire mindenki ránk nézett, de minket nem nagyon érdekelt.
- Tegnap előtt elhívott és nagyon aranyos volt, beszélgettünk, elvoltunk sütizni, megnéztünk egy filmet a moziba és mondta, hogy szeretné, ha ez működne közöttünk, attól függetlenül, hogy Atis bandájába játszik - csavargatta a haját zavartan.
- És az miért baj? - kérdezte Linda értetlenül felnézve a cipőkötésből.
- Azt én sem tudom miért lenne baj, talán Atis utál vagy nem tudom, de inkább terelte a témát és mikor hazakísért megcsókolt - vigyorgott.
- Most akkor jártok? - kérdeztem fülig érő mosollyal.
- Nem tudom, valószínűleg igen - bólogatott ugyanúgy vigyorogva, mire elkezdtünk visítozni, a fiúk pedig ijedtükben inkább visszamentek venni még valamit.
- Disznó ölés van, vagy mi a jó ég? - csapódott le mellénk Tomi a száját tömve nacho's-szal.
- Igen, téged fogunk megölni - néztem rá komolyan.
- Marci, a csajod egy pszichopata - pattant fel sikítva és két méterrel odébb ült. 
- Az én pszichopatám - csókolt meg mosolyogva. Imádom ezt a srácot!
- Kezdjünk már játszani, na - állt fel Bálint, majd felvett egy golyót. Ők kezdtek, aztán szép sorjába mindenkire rákerült a sor. Mivel én még sose próbáltam, ezért is akartam ma eljönni ide. Marci segített, a hátam mögé állt, megfogta a derekam, majd taroltunk a gurítással.
- Ügyes kislány - adott egy jutalom puszit.
- Jó a tanárom - kacsintottam rá.
- Szobára - ordított oda Atis, mire Marci bemutatott neki. Leültünk a helyünkre és néztük a többieket. Balázs és Zoé szó nélkül gurítottak, majd fél méterre egymástól leültek. Végül az egész meccset Linda és Dani nyerte meg. Ezzel nyertek valami kajás kupont. Nagy nyeremény mit ne mondjak. Összetoltunk két asztalt, hogy mindenki rendesen elférjen, majd rendeltünk öt nagy pizzát. Amíg vártunk a rendeléseinkre, a többiek egymást ugratták, röhögtek, de én képtelen voltam, mert a velem szemben ülő Zoét bámultam, aki hamis vigyorral fogadta a vicceket. Tudtam, és láttam is rajta, hogy baja van, de nem mutatja a többiek előtt. Nem egyszer fordultak felém a többiek kérdően, hogy én miért nem nevetek velük, de én nem figyeltem rájuk. Marci megszorította a kisujjamat, mire felnéztem rá.
- Mi bajod? - tátogott, de én csak megráztam a fejemet, és újból ránéztem Zoéra, aki direkt kerülte a tekintetemet. Marci követte a pillantásomat és megfeszült a testtartása. Kíváncsian néztem fel rá, de mire rákérdeztem volna, addigra elszólta magát. - Balázs, most állj le! - dörrent rá a legjobb haverjára, mire mindenki értetlenül kapta felénk a fejét.
- Miről beszélsz? - nézett rá az említett fiú, de Marci nem mondott semmit, csak intett a fejével, mire felálltak az asztaltól és távolabb mentek. A többiek próbáltak újra beszélgetésbe elegyedni, de nem tudtam velük foglalkozni csak a srácokra voltam képes koncentrálni. Láttam Marcin, hogy egyre ingerültebb lesz, így muszáj volt odamennem hozzájuk, mielőtt Marci olyat tesz, amit valójában nem is akar.
- Marci fejezd be! - szóltam rá, közben a karját megrángattam, hogy rám figyeljen és csillapodjon.
- Fló, ne most jó? - morogta oda nekem, de továbbra is Balázst méregette.
- Most mégis miről beszél, legalább te mondd meg! - fordult felém Balázs kissé idegesen.
- Ezt nem itt kellene megbeszélni - ráztam a fejemet.
- Nem akarom, hogy egy újabb alakulóban lévő kapcsolatomat tönkretedd a hülyítéseiddel - csattant fel hirtelen Marci.
- Nem értem miről beszélsz, haver - túrt bele idegesen a hajába Balázs.
- Nem itt kellene megbeszélnetek ezt az egészet - erősködtem, de mindhiába.
- Flóra, menj innen, nem a te dolgod! - ordított rám Marci. Pár pillanatig csak bámultam rá, aztán hirtelen ellepte az agyamat a düh. Szó nélkül hátat fordítottam, felkaptam a dzsekimet a székem támlájáról, majd nem törődve azzal, hogy kiabálnak utánam idegesen kirontottam az ajtón.
- Nem úgy értettem Fló - ért utol Marci, és elkapta a karomat.
- Nem érdekel - néztem mélyen a szemébe, hogy tényleg felfogja egyáltalán nem érdekel.
- Látod, ezt mondtam, mindent tönkretesz - mutogatott a játékterem felé feldúltan.
- A legjobb haverodról beszélsz Marci - ráztam a fejemet sóhajtva.
- De te most sokkal fontosabb vagy, mint az ő gyerekes ügyei ami belekavarnak a párkapcsolatomba!
- Ha fontosabb lennék neked, nem foglalkoznál ilyen gyerekes dolgokkal - vágtam rá.
- Mégis mit szeretnél, mit csináljak? Háborogsz, mert megbántotta Zoét és sírt neked a lány, utána meg kiakadsz azon, hogy észhez akarom téríteni - akadt ki egy kicsit Marci. - Döntsd el, hogy mit akarsz!
- Szóval erről van szó - jelent meg mögöttünk hirtelen Balázs és Zoé.
- Én jól vagyok, ezen nem kell veszekednetek, legalább nem fizetette ki velem a kaját - rántott vállat nem törődően Zoé.
- De ha egyszer rosszul esik neked az, amit csinál, akkor hogy reagáljak erre a dologra? - keltem ki magamból.
- Majd mi elintézzük - felelte nyugodtan Zoé.
- Jó, akkor intézd el egy magad, és ne sírj nekem - hagytam ott a hármasukat szó nélkül és elindultam haza. Kiabálást hallottam magam mögött, és azt, hogy valaki fut utánam. Nem kellett azon gondolkoznom, hogy vajon ki lehet az.
- Ez mégis mire volt jó? - ragadta meg a kezemet és maga felé fordított.
- Te akartad, hogy ne foglalkozzak dolgokkal. Tessék. Nem érdekel semmi - fortyogtam a dühtől.
- Attól még nem kellett volna összevesznetek - most rajta volt a sor, hogy csóválja a fejét.
- Majd meglátjuk, hogy oldják meg - mutogattam arra az irányba, ahonnan jöttünk.
- És neked ez így most jó? - kérdezte halkan, egyáltalán nem kiabálva már velem.
- Nem érdekel, mint mondtam - tettem karba a kezeimet sértetten.
- És velünk mi van? - kérdezte egy kicsit kétségbeesetten.
- Mi lenne?
- Ezt kérdem én is - tárta szét a karját. - Én tényleg azt hiszem, hogy működhet köztünk ez a dolog, ha nem veszünk össze ilyen apróságokon.
- A veszekedés erősiti a kapcsolatot - rángattam a vállamat, de Marci nem mondott semmit csak mosolyogva közelebb húzott magához, s hol a szemeimmel szemezett, hol a számmal.
- Olyan szép vagy, amikor mérges vagy - közeledett huncut mosollyal az arcán. Már nyoma sem volt a dühének.
- Remélem nem arra célzol, hogy ezentúl mindig felidegesítesz majd - tettem a kezemet a mellkasára.
- Nem - harapta meg az alsó ajkát, majd váratlanul megcsókolt. Ahogy az ajkunk összeért, egy kicsit lenyugodtam. Jó szorosan magához ölelt, éreztette velem, hogy itt van, és nem hagy el. Aztán csak úgy spontán megkérdezte:
- Nem akarsz bemutatni a szüleidnek?

Tizenhatodik fejezet

zene

Eljött a várva várt őszi szünet. Ami, ha lehet mondani kissé túlontúl tartalmasan telt el, mint azt bárki is gondolta volna. Az első nap, itthon feküdtem az ágyba, filmet néztem, blogoltam. Jó, tudom, azt mondtam tartalmas lesz és ez meg is változott második napon. Anya kora reggel kiugrasztott az ágyból, miszerint takarítsam ki a szobámat. Aztán be kellett segítenem a főzésbe is, majd amikor mindennel végeztem Zoé azonnal írt, és számon kért, hogy hogy hol voltam egész délelőtt.
- Anyunak kellett segítenem - telepedtem le az ágyamra a laptopommal.
- Már azt hittem megint elhanyagolsz Marci miatt - mászott bele a kamerába.
- Ne féltékenykedj már, nem foglak elhanyagolni miatta - mondtam megforgatva a szememet.
- Ez nem is rendes kapcsolat még csak randin se voltatok - nézegette a lila körmeit fölényesen. Szemöldök felhúzva néztem rá.
- Nem hívott - vontam vállat.
- Majd mindjárt intézkedek - emelte fel a mutató ujját, majd vadul elkezdett gépelni.
- Abonyi most azonnal fejezd be! - ordítottam fel de mindhiába.
- Már késő - vigyorogva nyomta ki a videóhívást, majd szinte másodpercre pontosan, ahogy Zoé kinyomott, megcsörrent a telefonom. Marci neve villogott.
- Szia - köszönt bele Marci. - Elmegyünk ma valahova?
- Figyelj, nem kell azért megkérdezned, mert Zoé írt valami fenyegető levelet - túrtam bele idegesen a hajamba. Egyszer kinyírom ezt a csajt!
- Elhiheted hogy nem azért, de Zoé pont akkor írt, amikor apámnak segítettem, és utána akartalak felhívni - mondta azon az aranyos kisfiús hangján. Akarva-akaratlanul is elmosolyodtam.
- De ha nem jó az idő, majd elmegyünk máskor - próbáltam ellenkezni. A hajam csomókban állt, a szemfestékem elfolyt, és a pólóm szakadt volt. Na, meg egy zuhanyzás is rám fért volna.
- Kurucz fejezd be, 4-re ott leszek nálatok - próbált komolykodni, de hallottam a hangján, hogy mosolyog. Se szó se beszéd nélkül nyomta ki a telefont. Kedves. Egy grimasz után elkezdtem készülődni. Próbáltam valamennyire rendbe szedni magam, hogy Marci ne ijedjen meg a fejemtől. Magamra kaptam a kedvenc farmerom és egy YOLO feliratú trikót. Mivel az időjárás már nem volt annyira kedvező, ezért egy bőrdzsekit is magamra vettem. Marci csak röpke fél órát késett.
- Ne haragudj - nézett rám bűnbánóan, még a száját is lekonyította, és úgy nézett ki, mint egy édes kiskutya. Próbáltam játszani a sértődöttet, de ő magához húzott és megcsókolt. A kicsinyke haragom is elszállt, annyira aranyos volt. A csók után rám mosolygott, majd összekulcsolta a kezünket és elindultunk.. valamerre. A belváros fele mentünk, közben beszélgettünk. Kérdezgetett arról, hogy mit csináltam tegnap, de értelmes válasszal nem tudtam neki szolgálni, amiért ki is nevetett. Elmesélte, hogy tegnap Ő edzésen volt egész nap.
- De ilyenkor mit kell csinálnotok? - néztem rá csillogó tekintettel. Régebben apu mindig kivitt kézi és foci meccsekre, így számomra nem volt annyira idegen ez a sportág.
- Leginkább az edző szopat minket, de majd legközelebb elviszlek magammal és megnézhetsz minket - mosolygott rám. Bólogattam, majd követtem a zebrán át. - Itt is vagyunk - bökött a fejével az aprócska cukrászda felé, mire nekem felcsillantak a szemeim. - Látom a lehető legjobb helyre hoztalak - vigyorogva nézett rám, de én nem törődtem vele csak a pultot bámultam. Egy csoki tortát és egy francia krémest kértem, hozzá egy forrócsokit. Marci csak egy dobos tortát kért, s miután kifizette az ínyencségeket, leültünk a sarokban levő boxba.
- Édes istenem, de régen ettem csoki tortát - kaptam be a villámmal egy falatot. Marci csak mosolyogva nézett. Minden féléről beszélgettünk, kiderült, hogy eddig egyáltalán nem volt komoly kapcsolata. A villa megállt a kezemben és döbbenten néztem rá. - Ne kamuzz!
- Nem kamuzok, tényleg! - rakta fel védelmezően a kezeit nevetve. Egy bizonyos szintig belegondolva ez jó, és aranyos, de más szempontból rossz. Kitudja, lehet én is csak egy futó kaland vagyok számára?!
- Nem hiszem el - ráztam a fejemet. - Pont neked? - hitetlenkedtem.
 - Tudom, hihetetlen, de igaz - vetett rám egy csábos mosolyt. - Te vagy az első komoly kapcsolatom - fordította komolyra a szót. Ezután inkább elvörösödve folytattam a torta evést. Marci őrült módjára hadonászott, de ennek nem tulajdonítottam különösebb gondot, csak ettem tovább. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki felém hajol, majd szájon puszil. Meglepetten pillantottam fel a sütimből.
- Csak egy kis csoki - vigyorgott szemtelenül és éreztem, hogy az arcomat elönti a pír. Inkább szó nélkül foglalatoskodtam a nyalánkságommal. - Tudod mit szeretek benned? Azt, hogy nem szégyenlősködsz előttem, és nem kéreted magad, ha valamit felajánlok. A legtöbb lány még csak süti közelébe sem megy - fintorgott egyet, de nekem a szívem ezeknek a hallatára nagyot dobbant.
- Pedig a süti a legfinomabb dolog a világon! - jelentettem ki büszkén, mire elnevette magát. A cukrászda után elmentünk sétálni a közeli parkba. Sötétedéskor jobbnak láttam hazamenni, így Marci el is kísért. - Holnap látlak? - kérdeztem felnézve rá.
- Nem, nem hiszem, mert holnap Balázs meccse lesz.. oh bassza meg, ezt nem kellett volna - túrt bele a hajába idegesen.
- Mit? - néztem rá furcsán, holott tudtam, hogy elszólta magát, de direkt tettettem, mint aki nem érti.
- Áh, semmi semmit - rázta a fejét hevesen, majd gyorsan terelte a témát. Inkább nem foglalkoztam vele, nem akartam veszekedni.
- Én.. én inkább megyek, majd beszélünk - mutogattam magam mögé, majd egy apró puszit nyomtam az arcára. Már indultam volna be a kapun, amikor megfogott és maga elé fordított.
- Tényleg ennyivel leakartál volna rázni? - mosolygott rám, s felém hajolva hosszan megcsókolt. A csók után kábán biccentettem, majd besiettem a házba. Amikor felértem a szobámba, első dolgom az volt, hogy elővettem a telefonomat a farzsebemből.
- Gyere ide most! 10 perced van - hadartam el, majd választ sem várva kinyomtam a telefont. Zoénak 5 percbe sem tellett, de már a pótkulccsal be is jött az ajtón.
- Na mi az új pletyka? - kérdezte, miközben leült az ágyamra.
- Holnap mit csinálsz? - hajtottam le a laptopomat.
- Gondoltam Dr. House maratont tartok, de miért, talán van számomra egy kis időd a naptáradba?
- Nem vagy vicces, Abonyi - forgattam meg a szememet. - Ma Marci elszólta magát - kezdtem bele a mondanivalómba.
- Hogy homoszexuális? - csillant fel a szeme.
- Nem?! - néztem rá értetlenül. - Holnap Balázsnak box meccse van..
- Megyünk - mondta, mielőtt még bármit is mondhattam volna. - Akkor jó hogy készültem - ment ki az ajtó elé, majd egy táskával tért vissza.
- Mi van benne? - méregettem a hátizsákot.
- A pizsamám, itt alszom - rántott vállat, majd kipakolta a ruháit.
Nem mondtam semmit, már elfogadtam a tényt, hogy Zoénak ha úgy tartja kedve itt alszik, eszik, fürdik lassan már itt él. Vagy nem szeret otthon lenni, vagy nem voltak barátai, majd talán egyszer beavat. Este hamar elaludtunk, nehogy valami ijesztő fejünk legyen másnap. A meccs este 8-kor kezdődik. Zoé kinyomozta, hogy melyik edzőterembe van Balázs és ott volt egy hirdetés. A lényeg, hogy bőven lett volna időnk aludni, de drága barátosném persze hogy nem hagyott. Kora reggel el kellett menni szoknyát venni, mert Zoé kitalálta, hogy Ő bizony abba akar menni és miért is ne tűnjünk a tömegből, Zoé egy rikító narancssárga szoknyát és hozzá egy fehér toppot vett, én azért inkább visszafogott voltam és egy fekete szoknyát vettem.
- Rikítani fogsz - mondtam, miközben ruhát válogattam.
- Mondja az, aki neon zöld felsőt vesz meg - tette karba a kezét durcásan.
- Csak hozzád öltözöm - vontam vállat.
Hazamentünk, ebéletünk, megnéztünk pár filmet és már el is telt az idő. Megfürödtünk, magunkra kaptuk a vásárolt ruhákat, majd elindultunk. Szinte éreztem, hogy kifogunk tűnni a tömegből. Már akkor megbámultak minket, amikor kiléptünk az utcára. Az edzőterem hatalmas volt, teli izmosabbnál izmosabb pasikkal, akik a talpuktól a fejük búbjáig tetováltak voltak. Próbáltunk elvegyülni, hogy Marciék még véletlenül se vegyenek minket észre.
- Szerinted OTP itt lehet? - kérdezte Zoé Emesére utalva.
- Nem tudom - ráztam a fejemet, s közben azon imádkoztam, hogy Marci még véletlenül se lásson meg. Igyekeztünk a lehető legbiztonságosabb helyre leülni, de egy box meccsen ez lehetetlennek bizonyult. A nép teljesen meg volt már őrülve, hiszen egy verekedést láthattak pár percen belül. Az izgalom a tetőfokára hágott, amikor bemondták a harcosok nevét. Balázs egy 20 éves sráccal állt szemben, aki szinte a kétszerese volt neki. Elég ijesztő látványt nyújtott ez az eltérés. Még Zoé szája is tátva maradt. A bíró egy síppal jelezte, hogy elindult az első menet. A srác pár erős ütést mért Balázsra, de néhánynál Ő kitért, majd összeakaszkodtak. S ez ment több meneten keresztül, míg nem azt vettük észre, hogy mindkettőnk derekát egy vaskos kéz öleli át. Riadtan néztünk egymásra, majd fel a 30-as éveiben járó férfira. Nagyot nyelve próbáltam kiagyalni egy tervet, ami a következő volt. Zoét kezénél fogva rángattam el onnan, de egy másik hapsi az utunkat állta.
- Engedjetek el minket - nézett fel rájuk Zoé.
- Miért kislányok, hisz egyedül vagytok úgyis, nem? - vigyorgott ránk az, amelyik elállt az utunkat.
- Zoé - fogtam a lány kezét szorosabban.
- Nem lesz baj - nézett körül.
- Gyere, kislány mutatok valamit - addig húzta a derekánál fogva a pasi Zoét, amíg ki nem csúszott a kezemből az övé. Zoé valami olyasmit motyogott, hogy megoldja. Rettenetesen féltem.. Ilyenkor kértem, hogy Marci vegyen észre minket.
- Balázs! - visította el magát hirtelen, mire az előttünk levő csapat hátrafordult. Próbálták le állítani a két férfit, de védelmükbe állt még három haverjuk. Mi csak próbáltunk meghúzódni, sőt még Zoét is lefogtam, nehogy még jobban felkeltse magára a figyelmet. Már annyira feltűnő volt a tömegnek, hogy hátul dulakodás van, hogy leállították a meccset. Biztonsági őrök jelentek meg, akik próbálták szétszedni a verekedőket. Annyira nagy lett a zűrzavar, hogy elvesztettem Zoét. Sírva álltam egy helyben és kapkodtam a fejemet, hátha valaki ismerőst meglátok, de senki sehol. Lökdösődtek, s volt, hogy majdnem fel is löktek. Teljesen egyedül voltam, és csak átkozni tudtam magamat, amiért belementem Zoé ötletébe. Sőt, hogy egyáltalán elárultam neki. A kijárat felé igyekeztem, de teljesen elállták az utamat. Pörgött az agyam, de teljesen le voltam sokkolva. Egyszer csak valaki erősen megragadta a kezemet, és húzni kezdett kifelé. Többször kiakartam húzni a kezéből az enyémet, de túl erősen tartotta. Kint, a fél sötétben láttam meg azt, hogy ki is vitt ki.
- Mégis mi a jó istent keresel itt? - kérdezte Marci dühösen, de engem épp olyannyira nem érdekelt, hogy dühös, hogy a nyakába ugrottam. - Annyira megijedtem - sóhajtott fel szorosan ölelve engem.
- Annyira sajnálom - zokogtam.
- Az én hibám, én szóltam el magam - csókolgatta a homlokom és próbált csitítani.
- Figyelmen kívül kellett volna hagynom - ráztam a fejemet és egy centire se távolodtam el tőle. Ahhoz túlságosan is féltem még.
- Vagy szólhattál is volna, hogy el akartok jönni. Nem mellesleg ez a miniszoknya túl kirívó - bámult le a szoknyámra kicsit zavartan.
- Miért? - néztem rá értetlenül.
- Mert teljesen beindít a fenébe is! Nem akarom, hogy mindenki téged bámuljon, csak én bámulhatlak meg - csapott a mellette lévő falba, majd kicsit idegesen felém nyújtotta a pulcsiját. - Vedd ezt fel! - utasított, amit kissé kábán, de megcsináltam.
- Zoé nem tudom hol van - motyogtam a cipzárt piszkálgatva.
- Miért ő is itt van? - kérdezte értetlenül.
- Szerinted? - néztem rá, amolyan "ezt komolyan kérdezted" fejjel.
- Balázs tuti megkeresi - vágta rá, s közben egy pillanatra sem engedett el.
- És utána ki is akad - mosolyogtam Marcira, aki kissé megenyhült, s egy újabb puszit adott a számra. Az emberek csak úgy tódultak ki a teremből, kénytelenek voltunk félre állni, annyian voltak. A meccset lefújták, áttették másik időpontra. Azért kicsit gáz belegondolni abba, hogy miattunk hagyták félbe a meccset. Fél óra múlva Balázs jelent meg kézen fogva Zoéval.
- Na a két hősködő primadonna - nézett rám és Zoéra Balázs mérgesen.
- Csak meg akartunk nézni - fogta zavartan a kezét Zoé. Már neki sem volt nagy a szája.
- Én hazaviszem ezt itt - hagyta figyelmen kívül Zoé válaszát, majd a fejével felé bökött.
- Oké, én meg Flót -intettek egymásnak, és úgy, mint mikor az Oroszlánkirályba elválasztják Kiarat és Kovu-t, úgy néztünk egymásra Zoéval.
- Nagyon haragszol rám? - kérdeztem halkan útközben, mert egyáltalán rám sem nézett, s hozzám se szólt.
- Szerinted? - fordult felém indulatosan, mire összerezzentem. - Megállítják a meccset, mert valaki ringen kívül verekedik ismeretlen okokból, aztán kiderül, hogy egy közel 16 éves, barna hajú, barna szemű lány, és egy 17 éves szőke lány miatt állt le az egész, végül meglátom a barátnőmet a tömeg közepén elveszve. Nem, nem vagyok ideges - rázta a fejét. - Felfogtad, hogy komolyabb bajotok is történhetett volna?
- Tényleg sajnálom, én csak.. én csak Zoét kísértem el, és téged is látni akartalak - motyogtam lehajtott fejjel.
- Annyira buta vagy - ölelt magához, s az állát a fejemre fektette. - Ilyet többet ne csinálj, jó? Próbállak védeni, de úgy nem tudlak, ha keresztbe teszel nekem - döntötte a homlokát az enyémhez.
- Holnap csinálunk valamit? - kérdeztem oldva a feszültséget.
- Majd hívlak - adott egy csókot. - Este is, csinálhatnánk szextelefont - vette elő a komoly arcát.
- Marcell - néztem rá hitetlenkedve.
- Na, csak vicceltem - nevette el magát, közben magához húzott.
- Talán meg is kapod - álltam lábujjhegyre, s megcsókoltam, majd ott hagytam. Az ajtónk kukucskálójából láttam, hogy egy darabig tátott szájjal nézi az ajtót, majd elindul haza. Kuncogva zártam be az ajtót, majd felsettenkedtem a szobámba. Zoé írt egy SMS-t, miszerint siessek Skype-ra, mert olyan mesélnivalója van, hogy eldobom a bugyimat.
- Na, mi az? - néztem bele kíváncsian a kamerába.
- Azt hiszem szerelmes vagyok - találtam szembe magamat Zoéval, aki döbbenten engem bámult, a narancslé, amit éppen ittam, pedig a szőnyegen landolt.
- TE SZERELMES VAGY BALÁZSBA?

Tizenötödik fejezet

 zene

Reggel előbb ébredtem, mint ahogy szoktam, hiszen ma van a Halloween buli. Egész éjszaka csak erre tudtam gondolni, hiszen ez lesz az első Szent Lőrinczes Halloween bulim. Tegnap este megbeszéltük a többiekkel, hogy ki minek öltözik be. Tomi Hulknak, Bálint pedig nagy büszkén jelentette be, hogy  szobalánynak(?). Zoé mindenképpen vámpír akart lenni, ezért az ebay-ről már megrendelte magának a fogakat, amik kora reggel meg is érkeztek. Balázsról nem tudok semmit és Marciról se. Dani smeagolnak fog, Atis pedig birodalmi lépegető lesz, kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan oldják meg. Linda hercegnő lesz, nála ez már 10 éve tart elmondása szerint, Lola pedig Batman lesz, persze Tomi el is ütötte azt a poént, hogy "hány éves vagy Batman, 40 vagy 70?" Én pedig olyannyira nem tudtam, hogy minek öltözzek be, hogy elfogadtam Zoé által felajánlott jelmezét, vagyis hogy az apukája szerez nekem orvosi kellékeket, így doktornő leszek.
Összekaptam magamat, majd siettem, hiszen Zoé már a kapuba várt rám. Az már más kérdés, hogy a fején egy hatalmas kalappal.
- Az minek? -néztem rá nevetve.
- Divat -mondta rezzenéstelen arccal, majd elindult.
- Hát jó -vontam vállat. Csendben sétáltunk egymás mellett, ami nem volt ránk jellemző. - Minden rendben? -kérdeztem meg a biztonság kedvéért, hiszen éreztem rajta, hogy nem stimmel valami.
- Igen, persze -bólintott, majd bedugta a fülébe a fülhallgatót. Sóhajtva követtem, és csak remélni mertem, hogy nincs nagy baj.
A sulihoz érve Zoé felment a terembe, a lányokkal én azért elmentem a büféhez.
- Minden rendben van vele? -kérdezte Lola  Zoé után nézve, miközben a büfésorban álltunk.
- Nem tudom, ma nem beszélt velem egész úton - húztam el a számat.
- Lehet megvan neki -dobta fel az ötletet Linda.
- Kétlem, tegnap túl sok vért vesztett így is - töprengett Lola, s úgy tett, mintha előre kiszámolná a napokat, hogy Zoé mikor menstruál. Még mindig nem értem, hogy kerültem ebbe az osztályba.
- És szerinted ez mennyire van összefüggésben azzal, hogy Zoé így viselkedik? -nevettem el magam.
- Jó igaz, de az is lehet, hogy lemaradt egy Dr. House részről -vont vállat.
- Lehet - hagytam rájuk, majd kikértem a szokásos reggelimet, s Zoénak is kértem egy kólát.
A teremben már majdnem mindenki ott volt. Marci rám nézett, majd inkább elfordult beszélgetni Balázzsal, de sikeresen majdnem kigáncsolt a szétterpesztett lábaival.
- Köszi - néztem rá grimaszolva, mire ő csak biccentett egyet. Ennyit arról, hogy beszéljük meg azt, hogy most mi is van köztünk. - Tessék - tettem le a dobozos kólát Zoé elé.
- Nem kérem, köszi -tolta el magától.
- Micsoda? -léptem egyet hátra. - Beteg vagy?
- Nem vagyok szomjas, nem kérem.
- Rendben -nyújtottam át Lindának, aki vonakodva, de megitta. Semelyikőnk se tudta ezt mire vélni, inkább gyorsan megettük a reggelinket és mentünk is infóra.
- Lola téged keresnek -kiabálta Atis, s mikor odanéztünk az infótermektől nem messze egy magas, szőke, göndör hajú fiú gitárral a hátán támaszkodott a falnak.
- Pillanat és mesélek -hagyott ott minket, majd rohant oda a sráchoz Lola. Mindegyikőnk az ajtóhoz tömörült, s onnan figyeltük az eseményeket. Váltottak három puszit, majd beszélgetni kezdtek. Látszott, hogy Lola oda van érte. Bent az osztályba Atis viszont a kezeit tördelte és feltűnően hangosan röhögtek mindenen.
- Jó, asszem' Atis féltékeny - mondta Linda oldalra fordulva.
- De ki lehet ő? -kérdeztem Linda vállán megkapaszkodva.
- Szabó Ricsi, benne van Atis bandájába - válaszolt Linda.
- Akkor azt hiszem lassan más bandát kell keresnie -húzta a fejébe jobban a sapkát Zoé. Mikor Lola visszajött teljesen el volt pirulva, elmesélte, hogy nagyon sokat beszélgetnek és a fiú kölcsön adta neki az egyik Ramones pólóját, ezért jött most ide, hogy odaadja neki.
- Szóval akkor kavartok? -kérdeztem tapsikolva.
- Azt hiszem, de még nem hívott el randira -motyogta a pólót szagolgatva.
- Ami nem késik, nem múlik -kacsintott rá Linda.
Az infó óra hamar eltelt, Csaba tanár úr szabad foglalkozást adott nekünk, aztán jött a német óra, ahol tovább mentünk az anyaggal, de a tanár valahol teljesen máshol járt. Gondolom, nem értette mi ez a nyüzsgés az iskolába. Irodalmon az Odüsszeusz első részeit dolgoztuk fel, kezdjük úgy, hogy páran nem is tudták, hogy el kellett olvasni. A legrosszabb óra pénteken az a föci, de csak a tanár miatt. Pállfay megint percre pontosan érkezett, mire az egész teremben síri csend lett.
- Jó reggelt -lépett be az ajtón, hónalja alatt az osztálynaplóval és különféle könyvekkel.
- Jó reggelt -mondtuk, Tomi pedig jelentett, hogy nincs hiányzó.
- Tamás húzd fel a gatyád, senki se kíváncsi az epres alsógatyádra - piszkálta a tanár, azt hiszem élvezi, ha valakit megszégyeníthet. - Abonyi levennéd a fejedről azt a valamit?
- Nem -nézett rá Zoé.
- Szerintem meg de.
- Tanár úr, kérem,  had maradjon rajtam- szó szerint könyörgött a padtársam, de a tanárt nem hatotta meg, sőt, odajött hozzánk, hogy saját kezűleg vegye le a lányról a sapkát. Most más értem miért volt rajta. Zoé kalapja alatt egy hatalmas ragtapasz lapult. Az osztályba így is síri csend volt, de most még inkább egyedül csak a tanár röhögött. 
- Az estére be se kell öltöznöd, vagy ez már a jelmezed része? -kérdezte, de Zoé nem válaszolt, csak tűrte a megaláztatást.
Az óra azzal telt, hogy a tanárnak hihetetlenül jó kedve lett, mi pedig csendben ültünk. Ahogy kicsengettek, mindenki egyszerre sóhajtott fel.
- Ne foglalkozz vele -mondtam, miközben a táskámba pakoltam el. Zoé biccentett, majd elvette a Linda által nyújtott kalapját.
- Ez a tegnapi? -kérdezte Lola a tegnapi verekedésre célozva.
- Igen - bólintott.
- Csak ennyi lenne a baj? -kérdeztem kissé aggódva.
- Nem.
- El is mondod? - néztünk rá várakozóan.
- Agyrázkódásom van és 2 hétig nem mehetek edzésre -motyogta.
- Nem olyan sok az a 2 hét, kislány -jött oda Tomi, majd felült a padunkra.
- Szertornászoknak nagyon is sok -bukott le a feje a padra. 
- Ezt nem értem -nézett rá értetlenül Tomo.
- A növekedésem megállt itt, de ha most kihagyok 2 hetet növök és hízhatok is. De mindegy menjünk énekre -állt fel, s indult el az ajtó felé, mi pedig vonakodva követtük. Éneken valami borzalmas filmet néztünk, a matekot pedig szokásosan végig szenvedtük. Igazából már csak azon kaptam magamat, hogy nálunk vagyunk és Zoé kissé vidámabban pakolja ki nekem az apukájának az orvosi cuccait.
- Na, ha valaki rosszul lesz, akkor én megállapítom mi a baja, te meg ellátod ezekkel -mutatott fel egy szikét.
- Vagy inkább hívunk egy mentőt -javasoltam a szúrós eszközt vizslatva. Míg én elmentem fürödni, addig Zoé előpakolt minden fontos kelléket. Sminkeket, ruhákat, csatokat, mindent. Aztán Ő is elment fürdeni, és neki álltunk készülődni. Először Zoét kentem ki fehér festékkel, majd a szájára vörös rúzst kentünk, a szemét pedig szemceruzával erősen kihúztuk. A haját feltupíroztuk, és kész is volt. Míg engem kisminkelt, vörös szájrúzst is kaptam, a hajamat pedig begöndörítette. Felhúztam egy szoknyát, amit Zoé tett ki nekem, egy toppal, s egy orvosi köpenyt vettem fel rá.
- Nem is orvos vagyok, hanem egy doktornő jelmezbe bújt kurva -állapítottam meg a tükörbe nézve magamat. A magassarkú csak még jobban adta alám a lovat, miszerint egy ribancnak nézek ki.
- Nemi beteg gondozó esetleg -röhögött ki.
- Ha most nem kapok igazgatóit, akkor sose -ingattam a fejemet, majd segítettem Zoénak felöltözni.
- Szasztok lányok - tört be az ajtómon az én egyetlen kedves bátyám. - Na, így nem mehetsz sehova - torpant meg, amikor meglátott.
- Nincs más jelmezem, szóval így megyek.
- Kint a fél valagad, lányom - akadt ki teljesen.
- Ha nem vennéd észre, ez a szoknya a combom közepéig ér - néztem vele szembe, amolyan "te komolyan hülye vagy, és nem csak tetted stílusban."
- Akkor a melled van kint - mutatott rám továbbra is vitatkozva.
- Ádám, most jól figyelj, mondok neked valamit -állt meg mellette Zoé, és a vállára tette a kezét. - A húgod eléggé jó nő, miért ne lehetne mutogatni? Büszke lehetnél rá - mutatott rám.
- Nagyon is jól tudom, ezért nem mehet így sehova -nézett farkasszemet Zoéval.
- Ha nem engeded el, akkor este visszajövök és megmolesztállak -mondta a lány fenyegetően. Én csak mosolyogva néztem őket.
- Mivel tudom, hogy képes vagy megcsinálni, ezért elmehet így, de vegyen fel harisnyát. Amúgy jó lett a karc a homlokodon -jegyezte meg a homlokára bökve, majd kiment. 
- Kár, hogy az nem festék -szólt utána Zoé. Én inkább nem reagáltam rá semmit, és nem is vettem fel harisnyát. Megsültem volna. A sulihoz érve rengeteg jelmezes emberrel találkoztunk és Atis tényleg birodalmi lépegető lett. Felmentünk az osztályba lepakolni, majd siettünk is le a tornaterembe, ahol már javában szólt a zene. A végzősök adták a zenét szokás szerint, a többi ember pedig vagy asztaloknál üldögélt, vagy a pultnál. Csak mi voltunk olyan idióták, hogy semmilyen előrejelzés nélkül a placc közepére ugorjunk és kezdjünk el táncolni. Először furán néztek ránk, de végül meghoztuk a parti hangulatot, hiszen több diák kezdett el szállingózni a táncparketten. A hatodik pörgős szám után beadtak egy lassú számot és mindenki választott magának párt. Úgy voltam vele, hogy inkább leülök a lányokkal, de valaki hirtelen elkapta a kezemet és visszarántott.
- Táncoljunk -találtam szembe magamat Marci gyönyörű szemeivel.
- Oké -egyeztem bele bólogatva, s hagytam, hogy a placc közepére húzzon. Először csak táncoltunk, nem mondtunk egymásnak semmit, aztán Marci végül megtörte a csendet:
- Most őszintén, direkt csinálod ezt velem? - suttogta a fülembe.
- Nem értem miről beszélsz - pislogtam rá értetlenül.
- Hülyítesz, furcsa jeleket adsz, de miért, ha van pasid? - kérdezte.
- Milyen pasim? -néztem rá meglepetten.
- Az a Szabi gyerek -mormogta.
- Ő nem a pasim -ráztam meg a fejemet mosolyogva.
- Jó, persze, ezt tudod kinek add be - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Tényleg nem a pasim, csak egy csapattársam és az egyik legjobb fiú haverom.
- Akkor miért kísérte veled haza Zoét?
- Mert kavartak és nem akarta egyedül hagyni -magyaráztam és már nem is táncoltunk. Egy szál választott el minket attól, hogy veszekedni kezdjünk.
- Gyere - habozott, de végül megfogta a kezem és kirángatott a suli mögé. - Mit akarsz tőlem Flóra?-tette fel nekem hirtelen a kérdést
- Én...én nem tudom - motyogtam a földet pásztázva.
- Hogy nem lehet tudni? -tárta széjjel a kezeit hitetlenkedve.
- Hát nem tudom mit érzek Marci, te teljesen más vagy mint én - tűrtem el egy tincset az arcom mellől.
- Igen, én fiú vagyok, te meg lány - mutatott magára, majd rám magától értetődően.
- Nem így értettem, lehetne más barátnőd is, aki menőbb, szebb és okosabb - mindenhova néztem csak a szemébe nem zavaromban.
- Az istenit - kiáltott fel hirtelen, ezzel megijesztve engem. - Hát nem érted? Nekem nem kell más lány. Úgy jöttem ide a suliba, hogy itt csak sznob csajok lesznek és akkor betoppantál te, mint derült égből villámcsapás és egyáltalán nem érdekeltelek, majd kétségek közt hagytál akkor, amikor megcsókoltalak. Hogy vetted a jeleimet - hadarta el, én pedig nem tudtam megszólalni se a döbbenettől. - Szeretném, ha a barátnőm lennél Fló -fogta meg a kezemet, mire a szívverésem még gyorsabb lett.
- Marci.. én -kezdtem volna bele az ellenérvekbe, de nem tudtam semmi olyat felhozni, ami értelmes is lenne.
- Te? -jött közelebb, s a lélegzetét már az arcomnál éreztem. Meredten bámultam magam elé, egy pontot néztem, nem akartam elgyengülni.
- Mi nem illünk össze - motyogtam alig hallhatóan.
- Egy jó okot mondj arra, hogy miért nem - suttogta a fülembe.
- Nem tudom, félek a kapcsolatunktól -sóhajtottam fel.
- Mit szeretnél mit csináljak? - állt velem szembe, s nézett rám kétségbeesetten.
- Semmit, csak legyél mellettem - suttogtam pár milliméterre tőle, Marci hirtelen megcsókolt. Úgy látszik, szokássá vált ez nála. A kezét végigvezette a hátamon, majd beletúrt a hajamba, s közben szorosan tartott. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de már kezdtem fázni.
- Fló, leszel a barátnőm? - kérdezte miután véget ért a csók. - Mondj igent és ígérem vigyázok rád -simított végig az arcomon mosolyogva.
- Igen, megpróbálhatjuk - bólintottam boldogan, és most én csókoltam meg Őt.
Kézen fogva mentünk vissza a terembe. Többen tátott szájjal bámultak minket - leginkább az a-sok-, de a mi osztályunk megkönnyebbülten, és helyeslően bólogattak. Az este további része nyugisan telt. Mindenki felszabadult volt, s mindenki táncolt. Marci egy pillanatra sem hagyott magamra. Miután kezdett ellaposodni a buli, hazakísért. Az ajtóba még néhányszor megcsókolt, majd hazaindult. Én pedig halkan sikoltozva rohantam fel a szobámba, de négy kíváncsi szempár várt engem. Miért is nem lepődtem meg azon, hogy a lányok már várni fognak? Viszont azon igazán meglepődtem, hogy a bátyám velük együtt vár engem. Hosszú éjszakám lesz, az is biztos.

VERSENY

Sziasztok!
Arra gondoltunk *L-lel, hogy mivel elég szép számban vagytok, no meg a blogmegtekintésének száma is jócskán 10.000 felett jár, és akkor a feliratkozókat még nem is említettem, hogy egy versenyt rendezünk a számotokra. Ebben a versenyben bárki részt vehet, ismétlem bárki! Ha van kedved, mindössze annyit kell tenned, hogy KOMMENTBEN írod, hogy BENEVEZEK, és írsz egy novellát a kedvenc szereplőddel, vagy szereplőpárosoddal (Our Life-TrueLife), majd ezt elküldöd nekünk erre a címre: csesztregi.k95@gmail.com!
És a legfontosabb, a nyeremény! Az első helyezett vendégszereplőként szerepelhet a történetbe, a második helyezett elolvashatja a következő részt, ami még nem lesz publikálva, és a harmadik helyezettet hirdetni fogjuk.
Nos, azt hiszem mindent elmondtam, amit el kellett, engedjétek szabadon a fantáziátokat, legyetek kreatívak! Ja, és megsúgok valamit! A helyesírásra nagyon figyeljetek oda! :)
A HATÁRIDŐ: 3 hét múlva, azaz július 5-e, péntek éjfélig!
eredmény hirdetés remélhetőleg azon a hétvégén!
Sok szerencsét mindenkinek, reméljük, sokan benne lesztek a játékban! :)
A következő rész hétvégén érkezik!

*L és *Kate xx

Tizennegyedik fejezet

Október vége

 zene

Zoé egészen hazáig kiabált, ölelgetett és énekelt. Szabival először nevettünk, de a végén már a fejünket ráztuk, annyira kiakasztó volt. Szabi rendes volt, elkísért, egy szó nélkül, és bocsánatot kért, amiért úgy ránk rontott. Nagy vonalakban elmeséltem neki, hogy Ő volt az a Marci, akiről meséltem. Kicsit furának találta, de biztosan csak a kialakult helyzet miatt.
Zoét nem akartuk így hazavinni, kitudja, az orvos apukája még elvégezne rajta pár vizsgálatot és az nem lenne túl jó, így inkább hozzánk mentünk. Persze a lépcsőn felmenet sem volt egy egyszerű mutatvány. Ahogy beértünk a szobába, betámadta a WC-t és legalább fél óráig fölötte hajolt.

- Ne haragudj, Flóra - ült le az ágyamra a hajába túrva. Kezdett kicsit józanodni, de a tekintete még mindig nem volt tiszta.

- Miért is? -néztem rá, miközben lemostam a sminkem.

- Hát, hogy egy ribi vagyok és kihasznállak, élősködök rajtad és még a WC-det is összerókáztam - sóhajtotta.

- Jó ezt betudom annak, hogy ittál -pakolásztam a sminkasztalomon.

- És a Balázs is... - nyögött fel elterülve az ágyon.

- Azzal meg mi van? -fordultam felé egy pillanatra, de ismét azzal voltam elfoglalva, hogy a sminkemet leszedjem.

- Meg akarom erőszakolni -kiáltott fel röhögve. - Te meg a Marci akkor most? -húzogatta a szemöldökét vigyorogva.

- Kicsit durva hangulatváltozásaid vannak drágám, ez mit jelent a Dr. House-ba? -ültem le mellé az ágyra.

- Általában tumort, na de meséljél -sikkantott fel, majd rám feküdt.
- Semmi nem volt igazából, csak egy csók..
- Csak egy csók nincs, mit éreztél, le dugta a nyelvét? -kiáltott föl, miközben rajtam tehénkedett.
- Abonyi nem vagy te egy kicsit perverz és kíváncsi? -nyögtem fel, mert belekönyökölt a bordáim közé.
- Sokszor mondták már ezt.. -legyintett.
- Mit hogy perverz és kíváncsi?
- Nem, hogy Abonyi - röhögött a saját poénján.
- Jó, inkább feküdj le aludni, mert holnap meg fogsz őrülni a fejfájás miatt -rúgtam le magamról, majd ráterítettem egy lepedőt. Igazából nem kellett sokat könyörögnöm Zoénak, hogy feküdjünk le. Egy fél óra elteltével mindketten úgy aludtunk, mint a bunda.
Reggel már csak arra keltem fel, hogy szép ívesen oldalba rúgnak és leesek az ágyról. Persze, hogy Zoé volt ki más lett volna. A napunk teljesen unalmasan telt, vasárnap lévén, tanultunk, filmet néztünk, Zoé hazament majd beszéltünk neten. A szülei kicsit kibuktak, de nem azért, mert nem ment haza, hanem mert lemaradt a Dr. House évadzáró epizódjáról. Azt hittem, az én családom furcsa. De tévedtem, mert az övüké az.
Vasárnap elteltével, ismét elkezdődött a hét. Hatalmas dolgozat írások és felelések voltak, az osztályfőnök pedig panaszkodott, hogy milyen rosszak a jegyeink, pedig még csak év eleje van. A leginkább izgalmasnak mondható napunk az a csütörtök volt. Reggel szakadt az eső, de úgy, hogy az utcákon mindenhol gumicsizmás embereket lehetett látni. Amikor elindultam az iskolába, szerencsémre egy kicsit elállt, így nem áztam el annyira. Már egy utcával lejjebb voltam a sulitól, amikor kiabálást hallottam meg mögülem:
- Flóra segítsél már! - hátrafordultam és Tomi futott felém, kezében egy kenuval és 2 evezővel.
- Te mi a jó istent csinálsz? -indultam vissza felé, és segítettem neki a cuccokat hurcolni.
- Délutánra záport mond, kitudja hogy érek haza - rántott vállat, s jobban megfogta a kezében tartott kenut.
- Vegyük úgy, hogy nem kérdeztem semmit -hunyorogtam rá, majd sietős léptekkel beértünk a suliba, ahol csak pár diák lézengett. Amilyen gyorsan csak tudtuk, felvittük az osztályunkba Tomi cuccát. Én csak remélni tudtam, hogy senki sem látott meg minket. Mármint nem olyan sokan, ha mégis. Letettem Tomi és Bálint padjára a két evezőt, majd levágódtam a helyemre és kifújtam magamat. - Tomi, jössz nekem eggyel - terültem el a padon, és vártam, hogy a többiek is megérkezzenek.
- Jövök én neked kettővel is, drága - kacsintott rám, miközben a táskájában kutakodott, míg én ezt egy szemforgatással reagáltam le. A többiek szépen lassan szállingóztak be a terembe, és már vártuk, hogy Szász bejöjjön, majd elfoglalja diktátori pozícióját, amikor az osztályfőnök robogott be a terembe.
- Gyerekek elfelejtettem mondani, hogy holnap lesz az iskola szokásosan megrendezett halloween partija, amin jó lenne, ha az osztály megjelenne. Ha szünetig nem találkozunk, akkor jó pihenést mindenkinek -hadarta el, majd kisietett Szász mellett, aki miután behúzta maga után az ajtót, megkezdte a szokásos terrorját. Danit és Marcit lefeleltette, mind a kettőnek megadta a kegyelem kettest, aztán vagy két anyagrészt átvettünk. S ahogy kicsengettek, Bálint elordította magát. De tényleg, pont abban a szent pillanatban, amint megszólalt a csengő, felordított:
- Most akkor be is kell öltöznünk? - tárta szét a karját, amivel sikeresen leverte padtársának a jegeskávéját. Tomi felmordult, majd odament Lindához egy csomag zsepit kérni. Linda persze kiabálni kezdett vele, miszerint nem Ő a papírzsepi gyártó kisiparos, de azért odaadta neki az összes zsepijét amije csak volt, így Tamás a földön térdelve takaríthatta fel a barátja által okozott tócsát.
- Minek csak németünk lesz -vágta rá Lola a tolltartóját firkálva.
- A buliról beszélek tudod, amit az ofő mondott - magyarázta hevesen Bálint.
- Ne legyezz a kezeddel, megint kiborítod a kajámat, ember - ült vissza mellé Tomi morogva, de Bálint egyáltalán nem foglalkozott vele. 
- Hát gondolom - bontotta fel mellettem a kóláját Zoé.
- Neves kóla? -néztem rá, miután megláttam, hogy nem a szokásos összetevők álltak az üveg oldalán.
- Aha - mutatta felém az üveget, amire azt volt írva, hogy Kujon. Érdekesen néztem rá de ő csak mosolygott. Tényleg ideje lenne, ha leszokna. Még a végén baj lesz, ha ennyi kólát iszik.
- Te - hajolt oda hozzám Linda. - Miért nem beszéltek Marcival? - intett a terem másik felében levő srác felé.
- Nem tudom, egész héten hozzám se szól, rám se néz -motyogtam az összefonódott ujjaimat bámulva. Képtelen voltam felnézni.
- És neked ez így jó? -kérdezte Lola felháborodottan.
- Nem, nem jó, de mit kellene csinálnom? -emeltem fel egy kicsit a hangomat, mire észrevettem, hogy Atis és Dani felénk tekintgetnek.
- Mondjuk beszélj vele - vetette fel az ötletét drámai hangvétellel Zoé. 
- Majd talán holnap. Talán - zártam le a témát könnyedén.
Irodalom és fizika simán eltelt, tovább mentünk az anyaggal, majd a fizika utáni hosszú szünetbe kiültünk az udvaron lévő padokra. Zoé és Tomi a Dr. House részről beszéltek, a többiek telefonoztak, én pedig ott ültem Marci mellett szerencsétlenül, de mindketten csak bámultunk magunk elé.
- Marci én.. - kezdtem volna bele, de akkor a suli ajtaja hirtelen kicsapódott és Márk jött felénk, mellette Olivérrel és Martinnal. Eléggé idegesnek tűntek.
- Te rohadék - ugrott oda Tomihoz Márk és megfogta a pólóját.
- Mi bajod van? - kérdezte nyugodtan Lola felnézve a kémia füzetéből.
- Kussoljál, semmi közöd hozzá - köpte felé szinte a szavakat Márk.
- Okosan legyél -szólalt meg Zoé, aki eddig csendesen figyelte az eseményeket.
- Miért, mit csinálsz, rám dobod a gerendádat? -kérdezte röhögve. - Ez a csicska gyerek lesmárolta a csajomat! -mutatott idegesen a holt nyugodt Tomi felé.
- Biztosan emlékeznék rá, ha egy Hobbittal csókolóztam volna -röhögött fel Tomi, de erre Márk csak még jobban begurult. Egyszerűen minden olyan gyorsan történt.. Már csak annyit vettünk észre, hogy Márk emeli a kezét, hogy behúzzon Tominak, de Zoé odaugrott és ő kapott egy nem igazán kellemes érintést. De ez még hagyján, az ütéstől megfejelte az asztalt, mire én oda ugrottam és elkaptam a karját, hogy ne zuhanjon még nagyobbat.
- Normális vagy, ember? - üvöltöttem rá az a-s srácra.
- Te is kaphatsz egyet, ha nagyon akarod, bébi - vigyorgott rám undorítóan.
- Most állj le, mert beverem a képedet, te gyökér - lépett elém Marci védelmezően, de Balázs addigra neki ugrott Márknak. A két csatlós inkább a háttérbe vonult, és ráhagyott mindent Márkra. Szép barátok. Marci inkább leszedte Balázst a srácról, mielőtt komolyabb sérüléseket okozna neki. Zoé a fejét fogva nyöszörgött, míg Tomi nem győzött tőle bocsánatot kérni. Az igazgató és néhány tanár meghallva a gyors pletykákat kirontottak az udvarra. Márk és Balázs igazgatói intőben részesültek, míg igazából csak Márk érdemelte volna meg.
- Minden oké, jól vagy? -guggolt oda hozzánk Marci. Zoé bólogatott, hiszen csak egy kicsit verte be a fejét. Remélhetőleg agyrázkódás nélkül megúszta az incidenst.
- És még én azt hittem, hogy a tavalyi kilencedikeseknél nem lehet rosszabb - ment el mellettünk a diri morgolódva. Mivel az osztályfőnök ma csak pár órára jött be az iskolába, ezért nekünk elmaradt az utolsó óránk. Az egész csapat hazakísérte Zoét, mindenki épségben akarta tudni. Zoénak az egyetlen egy mázlija az volt, hogy az apukája orvos. Amint hazavittük, tudtuk, hogy innentől jó kezekben lesz.
És ez még csak a csütörtök volt. Senki nem gondolta volna, hogy mi fog történni holnap. Mert nálunk.. nálunk mindig történik valami. Ez íratlan szabály.

Tizenharmadik fejezet

Eltelt az utolsó hetünk is, és elkezdődött a verseny hét. Bekerültünk a legjobb tízbe, és ma kerül sor a legnagyobb megmérettetésre. A sok-sok gyakorlás most meg hozza a gyümölcsét - remélhetőleg. Küldtem a lányoknak belépőt, megígérték, hogy eljönnek, bár Zoé nálunk aludt, hogy segítsen reggel felkészülni, de végül nekem kellett kirugdosnom az ágyból.
- Ne izgulj nem késünk el -dörzsölte a csipás szemeit Zoé.
- Tuti elfogom rontani az egyik lépést, nem volt elég a gyakorlás -kapkodva vettem fel az egyik ülepes gatyámat, majd futottam be vele a fürdőbe. Gyorsan magamra rángattam a hébe-hóba felkapkodott ruhadarabokat, majd kirontottam Zoéhoz, aki immáron már hason feküdve laptopozott. - Tényleg, érezd magad otthon -gúnyolódtam vele, de Ő ezt természetesnek vette. Mondjuk tényleg jobb, mintha mindig megkérdezné, hogy hozzá nyúlhat e valamimhez. - Nekem már most el kell indulnom, mert még párszor elgyakoroljuk, gyertek majd a csarnokhoz ötre, érezd magad otthon, úgy mint eddig, ja és ne mássz rá a bátyámra, elmentem, csá -hadartam el, majd becsaptam magam mögött a szoba ajtót, és lerohantam a konyhába, hogy egy almát megegyek reggeli gyanánt, aztán rohantam is tovább az arénához. A többiek már a bemelegítésnél tartottak, így én is ledobtam a táskámat, majd beálltam közéjük. Amikor Rami a tánctanárom szólt, hogy utoljára táncoltuk el, mindenki beleadott mindent. Már a vége fele tartottunk, az emelés részénél, amitől mindig is tartottam, Szabi fel is emelt, de nem tudott megtartani, és nagy csattanással a földre zuhantam. Leállt a zene, és mindenki felém tornyosult. Próbáltam az esést kivédeni, így csak a csuklóm fájt, és úgy tűnt, be is fog dagadni.
- Jól vagy? -hajolt fölém Szabi. - Annyira sajnálom, rosszul fogtalak meg.. - szabadkozott rögtön, mire én egy intéssel lereagáltam.
- Kutya bajom, csak a csuklóm úgy tűnik be fog dagadni - húztam el a számat a kezeimet nézve.
- Akkor később tudsz táncolni, ugye? Kellesz, Flóra! - ült mellettem Rami.
- Persze, itt már nem adom fel - mosolyogtam, majd Szabi felsegített, és újra elpróbáltuk esések, bakizások nélkül. A csapat készen állt az utolsó körre, arra, hogy győzzön.

***

Az öltözőben csak a mi csapatunk volt, vegyesen a fiúkkal. Bár, nem voltunk szégyenlősek, azért mégis frusztráló tényező volt az, hogy mögöttem a srácok a nyálukat folyatják. A lehető leghamarabb akartam átöltözni, már csak a dressz alját kellett volna összekapcsolnom elég félreérthető módon, amikor Zoé megszólalt mögöttem:
- Elég félreérthető pózban vagy, ezt egy fiúnak kéne csinálnia -ült fel az asztalra egy nyalókával a szájában, s utalt arra, hogy bent katatok a gatyámba. A válaszom csak egy fintor volt, hiszen még mindig szenvedtem. Nagy nehezen összekapcsoztam, és neki akartam állni a hajamnak, amikor Zoé megállított: - A-a, azaz én terepem, csüccs ide - húzott oda egy széket, majd megfogva a hajvasalót elkezdte vasalni a hajamat. Amikor végzett, a sminkemet is megcsinálta, olyanra, mint amilyen a többieké. - Asszem' pályát tévesztettem -bámult engem, vagyis az alkotását. Megforgattam a szememet, majd kimentem a többiekhez nyújtani.
- Szándokán, szándokán, nem nő szőr a homlokán -hallottam meg valaki visítását pár méterre tőlünk. Úgy, ahogy voltam, spárga helyzetbe, megmerevedtem.
- Zoé, gyere csak ide - intettem oda a szőke lánynak, aki ártatlan arccal odajött hozzám.
- Igen, édes drága barátosném? -kulcsolta össze a kezeit, s elkezdett ábrándos arccal nézni rám, míg én fapofával néztem vissza rá.
- Ezek mit keresnek itt? CSAK a lányokról volt szó! -akadtam ki .
- Megfenyegettek, áldozat voltam - tette maga elé a kezeit magát védve, míg én egy unott pillantás után inkább megkerestem a csapattársaimat, remélve, hogy elkerülöm, az osztályomat. Mi szám szerint nyolcadikként kerülünk színpadra, a legrosszabb volt az, hogy ilyen későn, hiszen addig ezer halált haltam. A feszültség levezetésképpen Szabit baszogattam a hülyeségeimmel, aki már annyira unta, hogy átkarolta a vállamat, és odaszorította a fejemet a testéhez.
- TE VADBAROM, MEGFULLADOK -próbáltam magamtól ellökni, de Ő sokkal erősebbnek bizonyult nálam.
- Legközelebb ne kötekedj, kicsi lány - nevetett, majd elengedett. Fújtatva igazítottam meg a hajamat, de a szám szélén ott ült a mosoly.
- Hé, ti ott! - kiabált oda nekünk Gergő. - Mi jövünk, gyertek - intett a fejével, mire mi felpattantunk, megráztunk magunkat, és egy ölelés után követtük Őt a színpad mögé, ahol már a többi táncos egy körben elhelyezkedett. Egy lelkesítő beszéd után, kifutottunk a sötét színpadra, s vártuk, hogy végre bemondják a csapatunk nevét. A fények felvillantak több ezer néző nézett velünk farkas szemet, a zene hirtelen elindult és már nem is hallatszott a közönség sikítása. Kizártam mindent és csak a lépésekre koncentráltam, az emelés vészesen közeledett, pár lépés és már Szabi karjába voltam, a csuklómmal támasztottam magam, amibe éles fájdalom nyílalt, majd a vártnál hamarabb érkeztem a földre, amit reméltem, hogy nem vett észre a közönség. Már az utolsó ugrás résznél tartottunk, amikor rosszul értem vissza, és kibicsaklott a bokám. Amilyen gyorsan csak tudtam, felugrottam, és a többiekre néztem, akik aggódva figyeltek. Ránéztem a közönségre, akik szinte semmit sem vettek észre az egészből. Egy pillanat műve volt az egész, egy pillantás, hogy kiszúrjam Őt, aki rám mosolygott, s egy nagy sóhaj után a végébe mindent beleadtam. A zene véget ért, és a nézőtér szinte izzott. Sikítottak, tapsoltak és nevettek. Tetszett nekik. Tetszett nekik az, amit olyan nagyon hozott össze a mi kis csapatunk. Egy hatalmas ölelés után, és integetés a közönségnek, visszafutottunk az öltözőbe, ahol mindenki mindenkit megölelt.
- Tudtam, hogy sikerülni fog Flórácska - ölelt magához nevetve Szabi. - Amúgy minden oké? Észrevettem a bicsaklásodat a végén -pillantott le a lábamra aggódva.
- Minden okés, csak valószínűleg egy hétig menni és fogni nem fogok tudni - nevettem fel, én is a lábamat nézve. - Remélem ezután már megnyerjük a versenyt, vért áldozok értetek - legyintettem nagyképűen.
- Oh, madam - ölelt magához újra, és összekócolta a hajamat. Az utolsó két csapat még letáncolta a maga számát, és a zsűri fél órára elvonult tanácskozni. Ha a fellépés előtt izgultam, akkor az még semmi sem volt. A pasi, a műsorvezető direkt húzta mindenki idegeit, és szépen lassan sorolta a helyezetteket. Míg végül eljutottunk az első három helyezettig. Már kezdtünk örülni, hogy mi nyertük meg az egészet, amikor a pasi második helyezettként a mi nevünket mondta. Örömmel, de azért mégis csalódottan figyeltük, ahogy Rami átveszi az okleveleket és a kupát. A legjobbak voltunk, mindent beleadtunk, a lábamat és a kezemet törtem majdnem, és csak másodikok lettünk. Visszaindultunk az öltözőbe, azért hátranéztem a többiekre, de Ők épp próbáltak kitörni a tömegből. Lezuhanyoztam, majd felvettem egy fekete csőfarmert, hozzá illő fehér toppot és a tornacsukámat. A többiek már rám vártak az osztályommal együtt.
- Nagyon ügyes voltál -ugrott egyből a nyakamba Lola.
- Köszi -öleltem vissza.
- Második hely sem olyan rossz - vigyorgott Dani.
- Lehetett volna jobb is - vágta rá Tomi szemtelenül.
- Köszi fiúk - fintorogtam.
- Velünk jönnek a kis barátaid is? -kérdezte Rami mellénk érve a kupával a kezében.
- Hova is? - villantotta meg ezerwattos mosolyát Zoé.
- Bulizni megyünk, hogy megünnepeljük az eredményt -válaszolta Szabi.
- Megyünk -mondta mindenki nevébe Zoé vigyorogva.
- Nem tudlak lebeszélni róla, igaz? -néztem rá unottan.
- Tán szégyellsz minket? -kérdezte mű sírást imitálva Bálint. 
- Igen -vallottam be őszintén.
- Mi is szeretünk, kifizetjük a drága jegyet és ez a hála - ingatta a fejét Balázs. 
- Senki nem hívott -jegyeztem meg, erre persze mindenki Zoéra nézett, aki inkább már Szabival volt elfoglalva.
Abbahagyva a veszekedést, elindultunk Debrecen egyik legjobb clubjába, ahol volt külön asztalunk. Leginkább mi tettük ki az emberek felét a helynek. A zene dübörgött, ettünk, ittunk, persze az alkohol is ránk talált. Táncoltunk és teljesen kimelegedtem, forgott velem az egész pub. Kimentem egy kicsit levegőzni, amikor arra eszméltem, hogy valaki hátulról átölel.
- Nagyon ügyes voltál -suttogta a fülembe, mire szembefordultam....Marcival.
- Köszönöm -néztem mélyen a szemébe.
- Még haragszol rám? - kérdezte.
- Ahhoz képest, hogy prűdnek neveztél, nem is tudom, hogy haragudjak-e - húztam fel a szemöldökömet.
- Sajnálom, tudom, hogy nem kellett volna, de teljesen elszállt az agyam -túrt bele a hajába bosszúsan.
- Nekem sem kellett volna engednem Bálintnak -mondtam.- Mind a ketten hibásak voltunk a dologba, ez két emberen áll. De nem értem, hogy most mit is akarsz.. 
- Mármint? -kérdezte értetlenül.
- Ezzel az egész féltékenykedéses dologgal -válaszoltam széttárt karokkal.
- Amit akarok az éppen itt áll előttem -célzott rám.
- Marci ne hülyülj -szóltam rá és abban a pillanatban olyan történt, amit sosem felejtek el.
A hangos zene hirtelen teljesen elhalkult vagy legalábbis nekem ebben a pillanatban. Marci keze a lapockámra siklott onnan pedig a derekamra. A száját az enyémre tapasztotta és várta a reakciómat, nem tudom, hogy az alkohol hatása vagy tényleg érzek valamit, de a kezem a nyaka köré fontam és visszacsókoltam. Nem forróságot éreztem, ahol az ajka a számhoz ért, hanem tüzet, s szépen lassan áttért a puha ajkaival az államra, a fülem mögé, a homlokomra, majd a nyakamra és vissza a számhoz. Nem tagadom, tetszett az, amit csinált, a szívem egész végig a torkomban dobogott, a kezemet a mellkasára tettem és éreztem, hogy ugyan úgy érez, mint én. Kicsit eltávolodott, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Dugtok? -rántotta fel a hátsó ajtót Zoé. - Mi az, hogy nem dugtok? -kérdezte viháncolva, amikor észrevett minket.
- Takarodj befelé, te tulipántipró -jött ki Szabi utána nem sokkal később.
- Az liliomtipró, de mindegy -vágta rá Zoé, majd besurrant a fiú mellett.
- Haza kellene vinned Flóra, azt hiszem kicsit többet ivott, mint kellett volna -mutatott maga mögé Szabi, Zoé után.
- Oké, megyek, holnap beszélünk Marci -néztem fel rá, s ott hagytam. Éreztem a szorításán, hogy nem szívesen akar elengedni.
- Én is veletek megyek -mondta Szabi, majd kitárta az ajtót, s előre engedett. Marci kicsit furcsán nézett a fiúra, s rám, majd röhögve odébb állt. Nem értetettem, hogy akkor most mi is van.