Hatodik fejezet

 Szeptember 9, Hétfő

zene

Hétfő reggel szokásos rutinnal kezdődött minden. Felkelni, reggelizni, fogat mosni, felöltözni, majd aput megkérni, hogy dobjon el a suliig. A hétvégén nem nagyon tudtam kipihenni magam, na meg tanulni se úgy sikerült, ahogy szerettem volna. A sulihoz érve, a fiúk a szokásos helyükön voltak, Linda utánam érkezett a sulihoz, viszont Kitti, Marci nyakán lógott, így inkább oda se mentem hozzájuk, hanem egyenesen fel az osztályterembe. Az osztályba érve, Bálint és Tomi éppen valami filmet néztek a telefonjukon, vagyis merem remélni, hogy az film volt. Beültem a padomba, előkotorva a fülesemet, elkezdtem zenét hallgatni, míg vártam, hogy beérjenek a lányok. Hatalmas sikításra lettem figyelmes, Zoé caplatott be az ajtón idegesen és... pizsamában? Ez meg mi a jó életet csinál?
- Ne kérdezd -vágódott le mellém a szemérmetlenül kicsi sortjában és a kétszer nagyobb méretű zsiráfos pólójában. Muszáj volt végigmérnem, egyszerűen a kinézete vonzotta magára a tekinteteket.
- Ne haragudj, de igazán érdekel a történted -fordultam felé vigyorogva.-  És mégis hol jöttél be?-néztem rá értetlenül.
- Először is, a hátsó ajtón, egyedül csak a portás nézett rám furcsán, hogy miért ott jövök be, másodszor este sokáig néztem egy filmet és reggel hallottam, hogy apu indul, aztán azt hittem, hogy elkéstem, így bevágódtam a kocsiba, sürgetve, hogy hozzon ide gyorsan. Nem engedtem megszólalni se, annyira ideges voltam, hogy elkések, pedig azt akarta mondani, hogy ma anyu hoz és innen meg már gondolhatod, mi volt -hallgattam, ahogy részletesen elmeséli a reggeli sztoriját, majd a fiúkkal, akik hallgatóztak, egyszerre nevettünk fel.- Egyáltalán nem vicces -fonta karba a kezét durcásan.
- Mamuszod is rajtad van?-néztem le a pad alá még mindig nevetve, de csalódottan figyeltem a rikító zöld tornacipőjét.- Ezt a ruha összeállítást egy stylist is megirigyelné, ember -töröltem le a röhögéstől kicsordult könnyeimet. 
Az órára a többiek, egyszerre érkeztek a tanárral a terembe, de mindenki megtorpant az ajtóban Zoé ruházata miatt. Én a számra tapasztva a kezemet próbáltam nem hangosan felvisítani, míg a többiek értetlenül fordultak hátra, némelyikük nevetve várta Zoé válaszát.
- Világéletemben láttam már mindent. De ilyet még nem, hogy egy diák pizsamában ül be az órámra - vakargatta a homlokát zavartan Kövesdi. -Ilyen gyorsan elrepült volna nyolc hónap? Nem hiszem, hogy április elseje lenne- motyogta szinte inkább magának. Mi már nem is Zoé kinézetén nevettünk, hanem a tanár viselkedésén. És ez még csak az első óránk volt.
Matekon Horváth persze kiszúrta Zoé megjelenését és egy kicsit a földbe is tiporta pár megjegyzéssel. Szerintem még mindig pikkel rá a múltkori késése miatt. Sőt, szerintem ezt négy éven keresztül hallgatni fogja tőle. Bár, Zoé nem vette zokon, szinte félvállról vette az egészet, elmondása szerint általános iskolában is folyton cseszegették a tanárok.
Szünetben gyorsan átnéztem a kémiát, mert volt egy olyan érzésem, hogy engem hívnak ki felelni. Titkon reménykedtem, hogy ez az érzés, csak vészjósló. 
- Lemegyek a büfébe, kell neked valami? -nézett fel rám Zoé a táskájából. Elég érdekesen nézett ki, kétszer akkora pólóban, nyakig belemerülve a táskájában.
- Így akarsz lemenni?-néztem rá, kb. mint egy hülyére.
- Most miért, beírom magam az iskola történetébe -rándított egyet a vállán lazán.
- Ja, maximum úgy, hogy ennek a csajnak elmentek otthonról - fordult felénk Lola nevetve, mire Zoé csúnyán nézett rá, és inkább magában kezdett el nevetgélni.
- Hagyjad csak, majd én lemegyek -állt fel Linda, majd lesietett a büfébe. Mindkét keze tömve volt kajával, mintha valami menekült táborba hozta volna a kajákat. Nekem hozott egy sós perecet, Zoénak kólát, Lolának pedig egy sajtos szendvicset. A kémia tanár, Ida tanárnő, percre pontosan érkezett az osztályba, és miután beírta a naplóba a napi anyagot, amit venni fogunk az órán, egyből kiszúrta Zoé ruháit, és lesajnálóan nézett rá.
- Lányom, csaknem eltévedtél az egyik sarokról?- kérdezte cinikusan, mire az egész osztály csöndbe borult. Csak a nejlonzacskó zörgését lehetett hallani, oldalra kaptam a fejemet, és annyit láttam, hogy Tomi, Bálint osztozva egy sütin izgatottan figyelik az eseményeket. Barmok.
- Nem tanárnő, de ha gondolja, viheti a ma esti műszakom - mosolygott a kémia tanárra negédesen, mire a tanár csak hápogott, az osztály, pedig ezt a beszólását hangos húzással reagálta le. A tanár rendesen kiosztotta Zoét, miszerint Ő nem viselkedhet így, örüljön, hogy megúszta egy szóbeli figyelmeztetéssel. Láttam Zoén, hogy csak annyit tesz, hogy fejben felírja a többihez. Ez már csak így megy. A tanár persze a feszültségét feleltetéssel vezette le, amire az egész osztály befogta a száját. A mellettünk ülő két srác pechére, Endrei kiszúrta, hogy esznek, így bökésre hívta ki a felelőt, aki jelen esetben Tamás volt. Szegény srác, zagyvált össze vissza mindent, csak éppen azt nem mondta, ami igazából benne volt a tananyagba:
- A pénteki Barátok Köztbe, volt egy jelenet, amikor Berényi Miki jeges whiskeyt ivott, na ez felér egy kémiai folyamattal - magyarázott hevesen. A reakciók Tomi felelésére: mi iszonyat jót röhögtünk, a tanár csak feldühödött és bevágta neki az egyest. Bár, nem értettem miért, aki lemaradt a pénteki részről, az most Tomi által megtudta. Szerintem hasznos volt, bár Ida szerint minden volt ez, csak nem az atomok felépítése. Nos, ebben igaza volt.
Az viszont szemet szúrt, hogy Marci ma rám se nézett, sőt reggel még annyira sem erőltette meg magát, hogy köszönjön. Kételyek között vergődtem, utáltam, ha kihasználnak, semmibe vesznek, átvernek, vagy csak simán hülyítik a fejemet és jól ott hagynak.
- Minden rendben? -nézett rám Lola, amikor magam elé meredtem, és nem válaszoltam a kérdésükre.
- Persze -erőltettem magamra egy mosolyt. Néha könnyebb mosolyogni, mint megmagyarázni mi baj.
Angolon és infón továbbmentünk az anyaggal, tipikus hétfőnek tűnt. Mindaddig, amíg nem jött a szünet, és nem kezdődött el a fizika óra. Addig minden átlagosnak tűnt. Már, ha lehet mondani az életemet átlagosnak, mióta a Szent Lőrinczbe járok.
- Nem találod ki, ki mászott rám -rántotta fel az osztályterem ajtót Zoé idegesen, majd felénk sietett.
- Nem tudom, de úgy érzem, mindjárt megtudom -néztem fel a könyvemből.
- Én tudom - lóbálta a kezét Tomi a táblánál.
- Na?-nézett rá kérdően Zoé.
- A portás - röhögött fel, majd belecsapott Bálint tenyerébe. Szerintem, ezt a viccet csak ők értették, mert mind hülyén néztünk rájuk.
- Marha vicces volt. Ja nem -fintorgott egyet Zoé, majd újra felénk fordult.- Amúgy Olivér.
- Miért is nem lepődtem meg ezen? -tártam szét a karomat hitetlenkedve, de Zoé már nem tudott válaszolni, mert Balázs szólt bele a beszélgetésbe az ajtóban állva. 
- Mi van azzal a gyerekkel? -kérdezte érdeklődően. Csak nekem tűnt fel, hogy feltűnően védi Zoét?
- Nem mindegy? -kérdezte Zoé úgy, hogy rá se nézett, amin Balázs meglepődött, majd egy vállrántás után elfordult, és újra a fiúkat hallgatta.
- Ez mi volt? -vontuk kérdőre Zoét az iménti incidens miatt.
- Még te kérdezed, amikor Marcival ma egymásra se néztetek?! -kérdezte cinikusan Zoé.
- Ha Ő nem keresett, akkor én minek keressem -vontam vállat beletörődve a helyzetbe. - Élvezze Kittikét, amúgy is, ez a második hét. Mit gondolt, hogy majd egy mosolyra a karjaiba ugrok? -fakadtam ki.
- Ja, igen, szerintem. Elég rád nézni, és tudni, hogy elolvadsz tőle - vigyorgott gonoszan Lola. Én csak összeszűkített szemekkel néztem rá, amolyan "menekülj" stílusban. A padok között kergetőztünk, persze, voltam olyan szerencsétlen, hogy orra buktam Bálint táskájába, ami az út közepén hevert. Zoé, Linda szinte visítva röhögtek, sőt mi több fel is vették videóra. A könyökömet dörzsölgetve ültem fel, és 8 szempárba ütköztem. Hét közülük szimplán kiröhögött, míg egy jött segíteni.
- Jól vagy?- nyújtotta a kezét Marci.
- Igen, azt hiszem -fogadtam el a kezét, majd felhúzott. Sziszegve simogattam a karomat, eléggé fájt az esésem. Remélem nem fog bedagadni.
- Nagyon megütötted magad? -kérdezte, miközben a piros foltot nézte a kezemen.
- Volt már rosszabb is -húzódtam el tőle, de ő csak egy mosollyal reagálta le a reakciómat.
- Nem vagyok leprás -mosolygott még mindig, amitől kezdett felmenni a vérnyomásom. Ha nem kaptam agyrázkódást az esésem miatt, akkor szívrohammal biztos elvihetnek a mentők miatta.
- Nem is azért húzódtam el -rántottam meg a vállamat lezseren. 
- Akkor? -lépett közelebb, mire én ösztönösen hátrébb léptem.
- Itt a csajod -bólintottam a fejemmel az ajtóban álló Kittire.
- Ő nem a.. - kezdett volna bele a tiltakozásba, de nem engedtem. Csak megráztam a fejemet és a helyemre csoszogtam a karomat dörzsölgetve továbbra is. Reggel nem hittem volna, hogy ekkora csalódás lesz a napom.
Fizikán Kőrösi tanár úr nem jegyezte meg Zoé ruházatát, inkább ő volt az egyetlen, aki kihívta felelni és jól megbámulta. Kihasználta az alkalmat, bár eléggé gusztustalan módon. Figyeltem Balázs reakcióját, aki idegesen rágózott és hintázott a székkel. Ezen reakcióján elmosolyodtam, de a mosolyom le is lohadt, amikor összetalálkozott Marcival a tekintetem, aki engem bámult, és próbálta velem a szemkontaktust felvenni. Egy fej rázás után, inkább az előttem ülő lányokra szenteltem a figyelmemet. Atis dobálta Lolát, Linda pedig kiabált vele, hogy fejezze be, mert eltöri a kezét. Igen, valahogy így telt el a hétfői napunk.
Hazafele kezdett beborulni az ég, úgy tűnt, hamarosan itt vannak a hideg napok. Senki sem volt otthon, bár ezt is megszoktam már. Bekapcsoltam a laptopom, betöltöttem rajta a Tökéletes Hangot, közben pedig tanultam másnapra. Anyu elég későn jött haza, de azért gyorsan elmeséltem neki a napomat, majd elmentem lefürdeni. Fáradtan estem be az ágyba, és csak reménykedtem, hogy a holnapi napom nem lesz ilyen szerencsétlen.

***

Szeptember 10, Kedd

Alig 1 hete, hogy vége lett a nyárnak, és én már most rettentően fáradtnak éreztem magamat. Szinte kínzás volt kimászni az ágyamból, de nagy nehezen embert faragtam a fejemből, majd lementem reggelizni. Apu és Ádám az asztalnál ültek, úgy láttam, nem csak én voltam ennyire fáradt. Köszönésképpen intettem, és levágódtam a kanapéra, majd a Viva nézése közben kikanalazgattam a reggeli gabonapelyhemet. 
- Mehetünk? -kérdezte apa, mikor belejtettem a tálat a mosogatóba. Csak egy bólintásra tellett, így felkapva a táskámat, beszálltunk a kocsiba. A sulihoz érve, pont akkor érkezett meg Linda, ugyanúgy mint tegnap. Megvárta, míg kiszenvedtem magamat a kocsiból, majd együtt indultunk meg a suli felé.
- Jól vagy?- kérdezte aggódóan.
- Kicsit fáradt vagyok, de igen -túrtam bele a hajamba fáradtan pislogva.
- Odajössz a fiúkhoz?- mosolygott rám.
- Felőlem -vontam meg a vállamat beleegyezően, majd odaléptünk a fiúkhoz, akik a tegnap esti programjukról számoltak be egymásnak. Nagyjából arról szólt a beszélgetés, hogy ki melyik filmet, sorozatot nézte meg neten, vagy akár a TV-be, aztán volt aki elmondta, hogy milyen számítógépes játékokkal játszott. Fiúk, és az Ő hülye szokásaik.
Amikor meguntuk a beszélgetésüket Lindával, mivel egyáltalán nem tudtunk hozzá szólni az eseményekhez, inkább elindultunk a suli felé, és beálltunk a büfé sorba. Megtankoltunk kajával aznapra, és fellépcsőztünk az osztályunkba, ahol teljes kihaltság volt, mivel mindenki kint volt, vagy éppen nem érkezett meg. Minden nyugis volt, mindaddig, amíg Zoé és Tomiék be nem léptek a terembe. Nem tudom, hogy reggel szoktak e inni kávét, vagy energiaitalt, de most különösképpen megvoltak őrülve.
- Ez a két hülye, az utcánk végén stoppolt, így apámmal kénytelenek voltunk felvenni őket, de ha ez nem lenne elég, kiderült, hogy ugyanazt a sorozatot nézik apámmal, ezért ma este átjönnek - mutogatott Zoé idegesen maga mögé, azaz a fiúkra, akik nevetve jöttek be utána. Feldúltan széttúrta a cuccait, majd levágta magát a helyére. Furcsa fejjel néztünk rá, és amikor észrevette magát, majd ránk nézett, lereagálta ennyivel: - Jó mindegy -zárta le a témát egy legyintéssel. - Vettetek nekem kólát és bismarckot?-kérdezte a rágós papírjával szenvedve, míg én egy fejrázással lerendeztem. Valahogy egész nap nem akartam megszólalni, csak aludni. Csak ezt az egyet akartam mára. 
- Mindegy, kólám van, kaját meg szünetbe veszek -pakolta elő a három doboz kóláját a padunkra. Igazából most meg kellene rökönyödnöm, de mégsem teszem. Már volt alkalmam megtapasztalni Zoé kóla mániáját.
Matekon röpdolgozat volt, amire mondjuk senki nem készült, így mindenki próbált lesni a másikról. Ami valljuk be, elég szerencsétlen helyzet, hiszen mindenki a másikról puskázta le a helytelen megoldásokat. Jó lesz otthon kimagyaráznom ezt a dolgot..
Magyaron Linda felelt, ötöst kapott, - mily hihetetlen-, majd tovább mentünk az anyaggal. Kövesdi se volt ma formában, így békén hagyott minket. Dupla angolon valami ismeretterjesztő filmet néztünk, de a felénél bealudtunk Zoéval. Viszonylag laza két órán voltunk túl, de aztán jött a java. Föcin, Balázs felelt, a tanár pedig olyan kérdéseket tett fel neki, amire még én sem tudtam a választ, márpedig tanultam rá tegnap.
- Egy egyszerű kérdést tettem fel fiam, még pedig azt, hogy mik Kepler törvényei, de te még ezt sem tudod - kezdte el az orrnyergét dörzsölgetni Pállfay, már az idegrendszere teljesen meg volt viselve. Üdv a 9. b-ben. Balázs csak lezseren megvonta a vállát, majd meg sem várva a tanár kitörését, visszaült a helyére, Marci mellé, aki úgy tűnt, eléggé el volt foglalva azzal, hogy Atis táskájából kicsempésszen valamit.
- Mit csinálsz, fiam?-hunyorgott Balázs után a tanár.
- Leültem a helyemre -tárta szét a karjait, amolyan "mi mást csináltam volna, ember?" stílusban.
- Megengedtem? -vonta föl a szemöldökét.
- Engedély kell ahhoz, hogy leüljek? -kérdezte hitetlenkedve Balázs.
- Igen, Marcell te meg hagyd abba a kotorászást és figyelj -csapott az asztalra Pállfay.
- Mire, hogy Balázs, hogy kér engedélyt ahhoz, hogy leüljön?-fordult vissza egyenesbe, egyenesen a tanári asztallal szembe.
- Igen, fiam arra! Nem valami bárban vagytok, nem vagytok trógerek, főleg ti! Gimnazisták vagytok az égszerelmére, kifinomult, értelmiségi embereknek készültök, nem holmi szakközépiskolákba jártok! Viselkedjetek is úgy!- ordította el magát a tanár, mire mi összerezzentünk. A fiúk csak ugyanúgy bambán néztek vissza rá.
- Jó, ha ilyen tanulókat akar, akkor nézzen át az a-ba. Ott vannak kifinomult emberek, de értelmiséget nem talál -biccentett az ajtó felé Marci, mire mindenki csöndbe lett, és vártuk a tanár reakcióját. 
- 9.b! Elegem van, mindenkinek bevágok egy egyest, és akkor még megúsztátok- ordítozott, majd pont akkor rontott ki az ajtón, amikor kicsöngettek. Nem vettük a lelkünkre, hiszen Pállfay mindig is gyűlölt minket. De viszont az ofő eléggé ki volt bukva ránk. Mindenféle olyan dolgokkal jött, hogy mégis mit képzelünk magunkról, meg hogy a ,második héten így viselkedünk". Majd arra kért minket, hogy fékezzük magunkat, mert ennek rossz vége lesz. Na, hát én a végét nem akarom látni.
Tesin, mivel Pállfaynak sürgősen el kellett mennie, -gondolom eléggé kibukott mára ránk, így elviharzott a suliból-, a fiúknak nem volt órájuk, ezért átjöttek hozzánk és a mi tesi óránkat nézték. Mi fintorogva vettük tudomásul ezt, míg az a-s lányok eldobták az agyukat. Szó szerint.
- Csókolom tanár úr, mit csinálunk ma? -kiáltott a tanárra Zoé, miközben mellé ugrott. Még én is megsajnáltam szegény tanárt, mert eléggé megijedt.
- Miért ilyen aktív ez a lány? -nézett rám Lola fáradtan.
- Túl sok a kóla...nem a foga rohad, hanem az agya -legyintettem, majd elkezdtem bemelegíteni.
- De a hallásom tökéletes -fordult felénk az említett.
- 3 hétig szertornát fogunk gyakorolni, aztán kosarazni fogunk -válaszolt Fekete Zoé kérdésére.
- Ez az -öklözött a levegőbe.
- De jó -mondtuk egyszerre a lányokkal unottan.
A fiúk előhozták a szőnyegeket és a gerendákat, addig mi bemelegítettünk, nyújtottunk. Zoénak egyből felcsillantak a szemei és betámadta a gerendát. Mégis mit vártunk volna egy szertornásztól? Én csak messziről barátkoztam a szerrel, iszonyatosan féltem rajta, mindig is tériszonyom volt.
- Remélem kettétörik a gerenda -kiabált Zoénak Márk kedves mosollyal az arcán. A beszólására tőlem csak egy beintést kapott, amit egy flegma arccal reagált le.
- A fejed fog kettétörni, ha nem fogod be -hajolt hátra Balázs, hogy rálátást nyerhessen a fiúra.
- Huha de kemény valaki, vagy talán a csajod? -vigyorodott el gúnyosan.
- Nem, de anyád az éjjel megvolt -villantott Balázs egy ezer wattos mosolyt, mire Márk arcáról lehervadt a mosoly.
- Mit képzelsz magadról, te városi kis...? -ugrott fel Márk egyből.
- Miért, te mi vagy? Paraszt? -kérdezte röhögve Marci, majd belecsapott Dani tenyerébe.
- Maradjatok nyugton, mert ha nem, kifoglak küldeni titeket egy igazolatlannal -szólt rájuk a tanár, amikor megelégelte a civakodást.
- Tanár úr, odamehetek megfogni Lola formás fenekét? -kiabálta Atis úgy öt perc múlva, amikor már javában benne voltunk a tornagyakorlatokba.
- Fiam, a szexuális vágyaidat éld ki inkább a számítógépes videóidon -nézett rá megvetően a tanár.
- Tudom, hogy magának akarja mindet -duzzogott Atis összefont karokkal.
- Így van, persze -legyintett a tanár fáradtan, neki ez a 45 perc már elég sok volt. És akkor mit mondjuk mi, akik nap mint nap össze vannak zárva ezekkel a barmokkal?
Miután átöltöztünk, nagy megdöbbenésünkre a srácok ott vártak kint a suli előtt ránk.
- Kire vártok? -néztem rájuk kíváncsian.
- A következő kuncsaftra, mégis mire gondolsz?-csavargatta a nem létező haját Dani, mire hitetlenkedve megráztam a fejem, és egy biztos forrást kerestem a válaszomra, aki nem mellesleg Balázs volt.
- Ja, megyünk mekizni - vont vállat. - Jöttök? -kérdezte mosolyogva. Én beleegyezően bólogattam, Zoé alapból benne van minden hülyeségben, szóval neki ez nem volt kérdés, míg Lolát és Lindát kicsit győzködni kellett, mert elmondásuk szerint, Ők nem ehetnek mindig gyors kaját. -Jó, akkor majd kaptok salátát -biccentett, mire belőlem kitört a röhögés. - Menjünk - biccentett a fejével, s elindult, mi pedig mentünk utána. Kicsit szenvedtem a tornazsákommal és a majdnem tíz kilós tatyómmal, amikor a bal vállamról lekerült a tornazsákom. Oldalra kaptam a fejemet, és Marci mosolygós arcával találkoztam.
- Elbírtam volna -fintorogtam.
- Na, ne mondd, lassan málhás csacsi lettél - mosolygott továbbra is. Egy szemforgatás után inkább ráhagytam a dolgot, nem akartam Marcival beszélgetésbe elegyedni. Sőt, semmilyen dologba nem akartam belemenni, ami Marcihoz köze van. Az ok egyszerű: öntelt, barátnője van, és nem vagyok könnyűvérű. 
Ahogy beléptünk a gyorsétterem ajtaján, mindenki felénk fordult, mert mi voltunk a leghangosabbak. Vagyis csak Linda és Dani, a hülye röhögésükkel.
- Majd én elmegyek, leadom a rendelést, addig ti keressetek helyet -mondta Zoé.
- Várj, veled megyek -ajánlotta fel Balázs, mire nekem egy hatalmas mosoly terült szét az arcomon, míg Zoé arca mindent elárult. "Töröld le a mosolyt, vagy én törlöm le." Nem agresszív a lány, dehogy.
Szót fogadva Zoénak, beültünk egy boxba. Bár, eléggé zavaró tényező volt, hogy a mellettünk ülő pár lány viháncolva nézte a fiúkat.
- Remélem jó sok kaját hoznak -simogatta a hasát Bálint.
- Neked úgyse lesz elég, anyádékat is kifosztod a pénzükből - röhögött Atis.
- Ja anyádék gyereket vártak és disznó jött helyette -viháncolt Atissal Tomi.
- I belive I can fly -énekelte Linda kornyikálva. Szerintem a dobhártyám megkárosult.
- Ugorj ki most az ablakon, azt meglátjuk tudsz-e repülni -kacsintott rá Dani, mire a lány csak egy flegma arccal elfordult tőle.
- Hol marad már a kaja, éhen veszek -kiáltozott Tomi, miközben a hasát szorongatta. A fejemet fogtam, már én égtem miattuk. Végszóra, Balázs és Zoé nevetve jöttek fel a lépcsőn, négy megpakolt tálcával.
- Ez a lány tényleg hülye -tette le a tálcát elénk még mindig nevetve Balázs.
- Most miért, szerintem korrekt voltam -csapódott le mellénk Zoé.
- Na halljuk, mi ilyen vicces -vett el egy hamburgert Marci, majd egy nagyot harapott belőle.
- Szóval -kezdett bele Zoé, egy hamburgerrel harcolva. - Odamegyünk, rendelünk piát meg két salátát. Erre Balázs megkérdezi: "-A sajtburgerben mi van?
- Ketchup, mustár, hagyma, sajt, marhahús -válaszolta az eladó unottan.
- Egy kis szalonnát, meg paprikát vágsz nekem bele? -kérdezte Balázs a szemöldökét húzogatva. Aztán megkaptuk a kaját, majd a végén megkérdezi az eladó: -Elvitelre lesz?
-Igen, az első emeletre visszük -vágtam rá, mire az eladó amolyan húzzatok innen nagyon gyorsan fejjel hozzánk vágta a kaját." -mesélte nevetve és a sült krumpliját eszegetve. Nagy hatást ért el a sztori, hiszen fulladozva röhögtünk, csapkodtunk rajta.
Körbe nézve a társaságon, jó érzés futott át rajtam. Miért érzem azt, hogy felejthetetlen dolgok fognak még történni? Hogy ez még csak a kezdet?